Katolikus gimnázium, Miskolc, 1910

7 a tyrolisi szirttetők cellájában is. Rajta tanúi, s ha elakad ő segíti ki. Előbb a Jó anya c. mesébe kezd, de sehogysem megy, majd mesterének a Két szerencsétlen és Alcibiadesz c darabjait dolgozza újra „egy szeggel karmolván könyvei tiszta papírosába." Munkácson aztán „ecetben macerált vas darabok levével Írogatja a Báróczi fordításai elég ritkán nyomtatott sorai közzé, ami gyakorlásai által gyűlt."

1) Gyakorlásait érezteti is nyelvén, mert fogsága előtt magyarosabban írt, mint kiszabadulása után. Az a szikra ugyanis, amely a sárospataki ifjúban fellobbant, soha ki nem alvó lángra gyűlt a tyroliszi szirttetők lakójában. Mindig foglalkoztatta agyát az a feilelkesedés, hogy magyar Marmontellé legyen. Halász szerint Báróczi idegen szépségeiért, amiket később annyira kiemel, ekkor legkevésbbé rajongott.

2) Rajongani nem rajongott, de stílusának elegantiája mellett főképen ezekkel az idegenszerűségekkel, amelyeket „olvasás közben csak észre-is alig veszel, s nem-is mint újságokat, hanem mint már esméretes kedves óságokat, úgy nézed,>") — ragadta magával Báróczi a franciából fordítani akaró ifjút; nyelvének éppen ez az „érthetetlensége" volt az ami miatt boldognak tartja azt, aki a „selypítőfrantziává váltt Bárótzival futni mer!"'

1) A börtön 2387 napja megszokottá tette vele az édes selypítéseket, idegenszerűségeket. Fogsága előtt még úgy érezte, hogy anyai nyelvünk „véghetetlenül felyül-haladja a. frantz perszi flazst, a német mormogást."

5) Erre a sorra: „Millyen ditső módra kocsikázik-elő a setétes felhők közül a fényes villámlás" - azt jegyzi meg, hogy „amennyi szó, csak nem annyi hiba !"

u) Fogsága után mind inkább szűk és szegény már nyelvünk neki; idegenszerűségekre meg éppen törekednünk kell. Igen! mert ekkor már Klopstock és Goethe eredeti művei, Voss klasszikus fordításai megérlelik benne „példánya" elveit.

7) De miféle elvei voltak Báróczinak a nyelvmívelésben? Hol hangoztatta ő ezeket? Báróczi nem volt nyelvújító, ő stílusújító volt. Nyelvújításunk sem annyira nyelv-, mint stílusújítás. A nyelvújítás nemzsak bővítésben, hanem szépítésben is nyilatkozott.") így a nyelvújítás mindaddig ismeretlen lesz a maga egész mivoltában, amíg vele főképen, mint nyelvújítással, s nem egyszersmind stílusujítással is foglalkozunk. A kifejezés választékossága, ') Kaz. Lev. 5:311; 7:213. - Dayka : XIX-XX*) Nyr. 12 : 258. 3) Magy. Muz. I. k. 178'. és 1789. Pest. 15. 4) Bácsmegyei. Előszó. ••) Orpheus. Kiadta Széphaimy Vintze 1790. Kassa. I. 50. ") Magy. Muz. I. 36. 7) Váczy János: Kazinczy Ferenc. 101. (Költők és írók élet- és jellemrajzok az irodalom köréből: Szerkeszti Ferenczi Zoltán. Budapest. 1909.) 8) Sipos József: Ó és újj magyar. 1816: 13, 83.