Katolikus gimnázium, Miskolc, 1910

é vad Németeké szokott lenni.

1) — Szentgyörgyi József egy alkalommal a példány szót nem helyeselte, mert ennek az a vétke, hogy új s helyette eredeti képzeletet ajánlott. Az önérzetes szív fájó érzésével írja: azt én ugyan nem teszem, mert a gondolatot, az érzést, a háladatosságot, tiszteletet nem áldozom fel annak a capriznak, hogy új hang ne üsse meg füledet.

2) — 1806. máj. 7-én Wittenbergából értesíti Döbrentei Kazinczyt, hogy Bécsen átutazva meglátogatta a jó szívű Báróczit is. Tekintettel arra, hogy Kazinczyval levelezik, e sorokat írta albumába: Malti Committunt eadem diverso erimina fato, lile crucem, pretium sceleris túlit hic diadema. S egyszersmind arcképével is megajándékozta. Döbrentei szerette volna a Kazinczy arcképét is. Erre Karzi n czy 3. ;/ fagyos szívat is forrásba hozó melegséggel" eltelve küldi neki jún. 12-én arcképét azzal a megjegyzéssel, hogyha érdemesnek tartja, akkor a „Báróczi keze által megszentelt papírosra" ragasszad) — Valahányszor pillantása a lalariuma falán függő Barótzi képre „repül", oda, ahol a Virágé, Némethé, Uza Pálé, Szentmarjai Ferencé és Verseghié függött, mindig érezte, hogy „le van kötve nagy lenni, mert ezek barátai voltanakv) — Ha alkalom kínálkozik kegyelettel rajzolja az öreg Báróczinak szíve jóságát. Mily szeretettel emlékszik meg pl. arról, hogy az öreg, amikor Kazinczy nála járt búcsúzóban, egyik fehér anglus agara nyakába kötötte a gárda pálcájának valamelyes pántlikáját/') Kazinczy ifjúi felbuzdulásának melegét holta napjáig megőrizte szívében. Egyik legszebb tanúsága ennek 1808. febr. 8.-án kelt levele: „A tömjén, mellyet én halhatatlan Férjfiú, Tenéked gyújtottam, a legforróbb tisztelet, a legbuzgóbb hála áldozatja volt. Gyermeki korom olta Te valál példányom, mellyet követni igyekeztem Munkád örök társam volt, 's elkísért a Tyrolisi szirtetőre is . . ." Ugyanezt 1829-ben is közölte az Életés Literaturában. Hangoztatja, hogy „munkájának a becse, alakjának a szeretete úgy is mint író, úgy is mint ember" ugyanaz maradt „utolsó pihenésig", mint „midőn a Lucilie szerencsétlenségén kisajtolt könyük nála még szakáltalan orcát áztatgattak."") Vele volt Báróczi Marmontel fordítása ') U. o. 4 : 59. ') U. o. 3 : 177. 3) Kaz. Lev. 4 : 187. <) U. o. 3 : 377. ') U. o. 4 : 188. Szebbnél szebb példákkal lehetne bemutatni azt a végtelen tiszteletet, amellyel mesteréhez ragaszkodik. Pl. az Életrajz írásakor kifejtett tevékenysége, stb. «) U. o. 5 ; 311. - . A,,;-, ....