Katolikus gimnázium, Miskolc, 1910

15 1. Jelentéstani idegenszerűségek. Ilyesféle idegenszerűséget legtöbbnyire akkor követünk el, valahányszor nem a gondolatot fordítjuk, hanem az egymás mellett levő szavakat. Ekkor vagy azáltal eshetünk hibába, hogy azokat a jelentésbeli különbségeket, amelyek a fogalom alaki módosulásával járnak, nem tüntetjük fel az egyes nyelveknek megfelelően, vagy a jelentésnek a nyelv alakjaitól meg nem jelölt, (anyagi fogalom változásában rejlő) különbségeit értelmezzük helytelenül. Az első esetben elkövetett hibák az alaki jelentés körébe vágnak, az utóbbiak az anyagi jelentésébe. Amazok szóképzési kategóriáknál, az igék és névszók használatánál, emezek a mutatószók (vagyis névmások) és nevezőszók fordításánál tűnnek elő.

1) /. Az igenemek használata. I. A magyarra való fordítás egyik jelessége a gyakorító-, mozzanatosés kezdő igéknek ügyes használata olyankor, amikor az eredeti nyelv szelleme nem fejezte ki a cselekvés mennyiségének ez árnyalatát külsőképen, alaki módosítással. A francia és német a jelentésnek e változását többször nem fejezi ki; olykor határozókkal jelezi. P'.: weiden, paitre =legelni — legelészni; pfeifen, siffler — fütyölni = fütyörészni. A cselekvés e mennyiségi módosulásának felismerése és éreztetése a fordító érdeme. Báróczi jó példával járt elől. Pl.; titkosan tekintgetett reá: le regaodoit avec mystére (Marm. 28.; Kaz.-nál: beszédes tekintetekkel pillantott reá 21. 1.) — Ha tudná példának okáért, hogy kivel beszélgetek a bölcseségről; S'il savóit, par exemple, avec qui je m'entretiens de Philosophie (Marm. 31.; Kaz.-nál: ha példának okáért tudná, kivel eredtem philosophiai tárgyak' vizsgálataiba 25.) — ki kellett azt oldozni: il falloit le dénouer (Marm. 32. ; Kaz-nál: nála az felbontani kellett 27.) Ugyanott: Alcibiádesz messzünnen fogott bontogatásához: Alcibiade s'y prit de loin (Marm. 32.; Kaz.-nál: Alcibiad messzünnen került neki 27). ') A jelentéstan alapvonalai Simonyi Zs. Akadémiai székfoglaló. 16 -17 — Az anyag beosztásában Simonyi Zs. idézett felolvasását követem. Olykor idézem Sipos : Ó és ujj magyarját, „amely a nyelvbövítés és tsinosítás főb tulajdonságaira, sok ujabb íróink által az azok ellen ejtett nevezetesebb hibákra figyelmezteti a magyar írókat . . a nyelv természetétől vett okoknál fogva." (95 1.)