Katolikus gimnázium, Miskolc, 1910

12 nak vezére, ki a szólást egészen új és szokatlan formába önteni igyekszik, s hogy ezt végre hajtsa, kemény elszánással hartzol; meglehet, mondom, hogy éppen ezért fog kárhoztattatni. Noha én ezt nem bizonyosnak veszem, mert a Recensensnek kényítűl függ, őt így a legfőbb helyre tenni, vagy pedig porig alázni: amint t. i. amazt a személyes vonzódás, vagy idegenykedés vezérlendi') — a mester iránti szent kegyelettel így nyilatkozik : A Báróczi s Baróti követőjének eggyik fele a pedántság, a másik az erőtlen szépség felé tévedezett. E seregben F. V. úr, az általa nem kedvelt Kazinczyt tiszteli meg a Neologia' Vezérségének gyűlöletes nevezetével, vagy azért, mert ezen uton távolabb méne, mint mindenek mások, vagy mivel a' mit mások csak példájok által tanítottak, ez védelmezni is merte, melly az Orthologusok előtt a nyelv Felsége ellen elkövetett vétek. Ki itt a vezér ? e kérdés a dolgot sem jobbá sem rosszabbá nem teszi, s nékünk név és czím felett vetekedni kevés kedvünk: hagyjuk ennek meghatározását, és hogy a nyelv' elővitele vagy rontása körül annak 's amannak melly érdemei 's vétkei vágynák, a későbbi korra, mely az illyet nemcsak kedvezés és gyűlölség nélkül, hanam tisztább látással is ítéli-el. Természetében van a dolognak, hogy az ily változásokban a neheztelést a legújabb újító vonja magára.

2) Simonyi Zsigmond a Nyelvújítás és idegenszerűségek c. akadémiai felolvasásában rendszeresen összeállította és megbírálta mindazokat a kifejezéseket és fordulatokat, amelyek egyrészt Kazinczy átültetésében mintául szolgáltak más íróknak, s jórészt m eghonosultak irodalmi nyelvünkben, másrészt Kazinczy nyelvére jellemzők. A Simonyi-megbirálta idegenszerűségek javarésze Báróczinál is annyiszor ismétlődik, hogy a mester nyelvére is jellemző. Szolgálunk tehát a történeti nyelvtudománynak, amikor ez adatok, e kövek egybehordásával segédkezünk ama út fáradságos kiépítésében, amelyen Kazinczy és vele nyelvújításunk elindúlt, amikor itt-ott eredetibb gazdájukra igyekszünk visszavinni azokat a többé-kevésbbé meghonosúlt nyelvbeli jelenségeket, amelyek irodalmi nyelvünk mai alakulásában tényezőkké lettek. ') Tud. Gyűjt. 6 : 27-28. Tud. Gyűjt. 1819 XI. 11-17.