Katolikus gimnázium, Miskolc, 1909

fontosságát a teremtésben felismeri és a bolygókat kristálygömbökre tűzdeli fel, melyek egymás fölött suhanva, gyenge súrlódással siklanak el. A geocentrikus rendszernek tudományos felépítője Ptolemeusz, de a világnak ez az épülete a sok tatarozás, a segédkörök és sok egyéb miatt olyan bonyolult lett idővel, hogy X. Alfonz, Kasztilia királya, mikor a lelketölő számításokat látta, méltán kiálthatott fel, hogy ha a teremtésnél tanácsát kérte volna az Isten, okvetlenül egyszerűbben rendezett volna el mindent. A mint ez a nyilatkozat trónjától megfosztotta a királyt, úgy ennek a rendnek zavaros volta önkéntelenül szükségessé tette új világrendnek a megszületését. Kopernikusz nevéhez fűződik a heliocentrikus rendszernek első gondolata, melynek igazságát csak jóval később igazolták, de alkalmas volt arra, hogy Kepler észrevegye a mozgások törvényszerűségét és három törvényével rendkívül egyszerűvé tegye a naprendszer pályafutását. Jóllehet a Nap a középpontból az elliptikus pályáknak egyik fókuszába vonult, mégis a mi szűkebb világunknak sarokpontja marad, melyre az egész rendszer támaszkodik. Az emberiség haladásában fontos lépés, mert a megtévesztő látszat helyett immár a valóság kutatása közben az igazság megismerésében nyugszik meg csak az ember. Bizonyos ideig érlelődnie kellett még a tudósok generációjának, míg közűlök Newtonnak sikerűit az okot is megtalálni, mely mozgatja és fentartja az egész naprendszert. Az anyag természetét hiába kérdezte, csak tehetetlenségéről győződött meg, az erők megnyilvánulásában vezetett a helyes irány az ok megfejtéséhez. A görög filözofusok közül Empedoklesz sejtéseit úgy fejezi ki, hogy az elemeket a szeretet tartja össze és a gyűlölet választja szét, úgy Newton tapasztalatait néhány sorban foglalja össze: „A világegyetem minden anyagi részecskéje minden más részecskét oly erővel vonz, mely tömegök szorzatával egyenes, a két tömegrészecske kölcsönös távolságának négyzetével fordított arányban van." A kölcsönös vonzás és a keringés által létrejött röpítő erő tart egyensúlyt a bolygók mostani pályájában. A mi eltérést mutatnak naprendszerünknek vendégei, az üstökösök Kepler törvényeinek betartásában, azt ép a nagyobb bolygóknak, különösen a Jupiternek zavarólag ható vonzásával könnyen megérthetjük. Ma a naprendszer alakjának és mozgásának megértéséhez elég ez a négy törvény, mely számok segítségével rövid néhány matematikai formulába foglalható. Ezek a törvények örök érvényűek naprendszerünkre vonatkozólag; hogy az egész világegyetem mennyire van rendjüknek alávetve, megmérni és tapasztalatilag megtudni nem lehet a távolságok miatt, de egy kis következtetés valószínűvé teszi, hogy törvények kormányozzák a mindenségben is az anyagot, bár középpontja eddig még ismeretlen. Mozgás jellemzi ugyanis a világot, kisebb egységek nagyobb egészek részeiként ép úgy vándorolnak az űrben, mint ezen egységeknek, a naprendszereknek bolygói keringenek a Nap körül. A mi naprendszerünk is naponkint 1'/3 millió km.-nyi utat tesz meg és Krisztus idejében elfoglalt helyétől ma 1 billió (12 nullával) km.-rel távolodott a térben. A Herkules csillagzatának egy pontja felé rohanunk, a mit a világhírű Herschel csillagász abból következtetett, hogy ebben az irányban a tér mintegy megnyílik és a csillagok úgy oszhnak széjjel, mint valami hosszú fasorban azok a fák, melyekhez köze-