Katolikus gimnázium, Miskolc, 1909

Az ismeretlen kútfőt keressük, a honnan kipattant a szikra, minden mozgásnak eredőjét, a világok természetes születésének megindítóját. A nehéz vívódások közepette a szív bizalommal gügyögi Isten nevét, a túljózan ész az anyagból varázsolja elő a teremtés öserőit. Nem valami régen Curie, a francia fizikus meg is találta a csodaszert, melynek tehetetlensége elenyészett energiatermelésének kifogyhatatlanságában. Ez a bűvös elem : a rádium. A rádium legkisebb szemcséjéből is valósággal ontja energiájának sugarait, de emellett nem zsugorodik össze, mit sem veszít térfogatából: pazarol anélkül, hogy csődbe jutna. A rádiumnak mesés erőtermelése miatt ma a radioaktivitás az a tulajdonság, melyet legélénkebben keresnek a vegyületekben. Új elméletek és nézetek keletkezésére nyújt alkalmat, belemerülhetünk a materializmus csodálásába ugy, hogy a mérhetetlen távolság miatt nem is érdekli véges lényünket sem a végtelenség határán levő kezdet, sem a jövőben várakozó vég, csak ringattatjuk magunkat az élet hullámain a halhatatlanság álmába. Struttnak vizsgálatai, ki a földkéregnek kőzeteit radioaktivoknak találta ép úgy, mint a vulkáni lávákat, új szakaszt nyit meg a Föld életében. Kiszámíthatatlan jövőbe vész el az a rém, mely a fokozatos lehűlés révén niegfagyással fenyegette az élőket. A Föld mélyében a radioaktivitás lappangó állapotban van meg, ami azonban arányosan a hűlés mértékével felszabadúl. Hidegebb térben a nagyobb fokú lehűlésnek megfelelően vastagabb réteg lesz aktívvá és ez által pótolja a kisugárzó hőmennyiséget, meleg időben pedig megvékonyodik az aktív réteg, szóval a fölösleg újra felölti nyugvó állapotát. A rádium hősugarai kimeríthetetlenek lévén, Földünkön az élet nyugodtan fejlődhetik oltalma alatt. A többi égitestben is feltételezhető a rádium, miáltal a höképző ősi jelenség egyszerűbb eredetűvé válik. Régi föltevések helyébe újabb hipotézisek kerülnek, melyek mind nem bizonyíthatók, csak valószínűek, elhihetők. Tudományos és vallásos felfogás találkoznak a kezdet kérdésénél a hit alapjain! Ha a tudomány babonás rádiumában vakon bízni is tudnak sokan, akkor a mindenségben nem szabad keresniük semmiféle rendet, mert a véletlen hozhatja ez esetben csak létre a világokat, hisz az anyagban céltudatosságot feltételezni túlságosan merész ötlet volna. A rádium nyakunkra ülteti a véletlent, az okoknak szerves összefüggése megbomlik, rendeltetése, célja semminek sincs, a rend fölösleges, mert a véletlen pillanatnyi szeszélyeinek rabja minden. De ha az ember nyitott szemmel néz fel az égre és megfigyeli az a, b, c jelzésű, különböző rendű csillagoknak elhelyezkedését, meggyőződik, hogy a véletlen sokkal szabályosabban szórta volna el az égitesteket, míg a valóságban egyes tájakon nagyon ritkán vannak, másutt meg, különösen a tejút közelében, sűrűn pislognak egymás mellett. Az emberiség művelődéstörténelinében megtaláljuk a nyomokat, melyek azt mutatják, hogy minden kornak meg voltak a maga gondolkozói, kik a véletlen játéka helyett törvények uralmát érezték a természetben. A görögök a Napnak látszólagos és a bolygóknak tényleges mozgásában értelmes isteni lényeknek napi sétáját látták és a látszatnak engedve, az égboltot gömbalakúnak tartották, melynek középpontjába helyezték a Földet. Ennek a fölfogásnak hirdetője Pitagorasz is, ki a számnak nagy