Katolikus gimnázium, Miskolc, 1909

— 15 — idejében sem kapja vissza többé, önmaga gondoskodik teste védelméről. Emberhúsból csap ugyan még lakomákat, de jóllakottan nem nyújtózik el, ám élesre, hegyesre formált eszközeivel barlanglakásának sziklájára vési vadászatainak tárgyait, sőt jeleneteit is és a föld agyagával ki is színezi.* Különös állat, mely szervezetének gyöngülése dacára meglevő erőit nem használja fel mind önfentartásának vagy fajfentartásának céljaira, hanem a létért való küzdelmének drága perceit fölösleges dolgokra pazarolja. Vagy talán nem is állat már, hisz azért, a mit tesz, azzal is bizonyára valami szükségletét elégíti ki, de ez egészen új, egészen másféle szükségletet; magasan fejlett ösztönnek szükséglete tán ? Apró szobortöredékek beszélnek a praehisztorikus embernek emelkedett belső világáról, hol az állat ösztönönös gyermeki ragaszkodását felváltja az anyának az a nagy tisztelete, mely az ősanya képét kőbe faragtatja és védő szellemként tisztelteti. Mindezeknek ösztönös magyarázatát lehetetlenné teszi az emberiség fejlődésének elfogulatlan megfigyelése. Az emberi lénynek oly sajátságai bontakoznak ki, melyek a természet rendjébe nem illeszthetők, mivel egész másként nyilatkoznak meg, mint az életnek eddigi jelenségei, mehanikai alapon megfejthetetlenek, mivel új energiakészletek szabadúlnak fel. Az emberiség művelődésében új korszakok alakúlását nem vad harcok előzik meg, hanem a békének áldásos napjai. A népek halhatatlanságát nemcsak dicső csaták biztosíthatják, hanem oly örök érvényű alkotások is, melyeknek semmi közük sincs a fentartásnak tényéhez. Az éhség és szerelem ösztönös vágyain kívül új sóvárgások uralják természetét, melyeket a jóllakottság nem tud kielégíteni. A paradicsomi létnek évezredei alatt az a fákon mászkáló állat meggazdagodott valamivel, a mi a test gyönyöreiben nem bírja eloltani szomjúságát, szervezetét függetleníti sorsának szeszélyeitől, úrrá teszi fölöttük és a mire a természet nagy alakító momentumai ép hátráltatókig hatnak. Ha ösztön lenne, nem tenne kivételt a fejlődés szabályai alól, akkor nem Athén műveltsége görögösítette volna el Rómát, a világ urát, hanem Spárta. Az anyag testies birodalmából az elülő viharok szelíden ringató hullámain eljutunk a lélek világába, mely nemcsak alakúim tud a teremtést átható gondolatok szerint, hanem utánuk kutatva megtalálásukkor elragadtatással köszönti az örök Szellemet, ki rokonává avatja, mikor eszméinek kibetűzéséhez elébe adja az ábécét. Az embernek átszelleműlését a tisztulásnak hosszú ideje előzte meg, a tudás tisztaságáig a sejtések egész tömkelegén át jutott. „A lélek világa nem kész. Az Isten azt is úgy teremtette, mint mindent: ősköd, életerő, csirák, tehetségek az ő műve. Káosz ott, káosz itt. A világnak a kezdetleges állapotból kell szép világgá, a léleknek a hajlamok, ösztönök, tehetségek kezdetlegességéből fejlett, szép, harmonikus világgá fejlődnie !** A kapcsolatot a testiség és szellemiség között a halál megrendítő eseménye hozta létre. Az álomban megjelenő szeretett halottnak képe elmosódott körvonalaival a halál utáni életnek hitét keltette és a halott emléke, mint az ősök tisztelete, a léleknek a rögtől való szabadúlásának első jele * Spanyolországban 1878-ban de Santnola fedezte fel az ősember művészetének első nyomait és azóta Franciaországban is több barlangban találtak hasonló ösi műalkotásokat. ** Prohászka Ottokár: Diadalmas világnézet.