Katolikus gimnázium, Miskolc, 1909

— 11 — szaporodó és védő egyének, melyek egymáshoz vannak láncolva sorsuk által, mivel egymagukban megélni nem tudnának. A munkamegosztás az államokban érvényesül legtökéletesebben, hol az egyéneket a vérségi kötelék és az állati államokban szervezeti sajátságok tartják össze, míg az embereket szellemi célok is egyesíthetik. A hangyák, méhek államában az önfeutartás és íajfentartás munkája megoszlik a dolgozók és a királyné meg a herék között, a termeszek kúpalakú telepein a dolgozók és a katonák is meg vannak különböztetve, t. i. a katonák magukkal hozzák mindjárt fegyverüket is, az erős álkapcsokat. Viribus unitis fáradozik az állam minden tagja saját feladatainak elvégzése által a közösség javára és saját hasznára. Ezekben a pici állatokban az önfentartás önző, hatalmas ösztönéből sarjad a fajfentartás biztosítása érdekében az altruizmusnak mások javát is tekintő, finomabb kötelességérzete. Az élők világát mozgató két erő a szervezetek harcában a gyengébbeket egyéni létükről való lemondásra készti, hogy a felsőbbrendű egyénnek, az államnak szolgálatában ivadékuknak létét biztosíthassák a leselkedő sok veszély ellen. A létnek alapvető két mozzanata előidézte a létért való küzdelmet, melyben az győz, a ki jobban meg tud alkudni a viszonyokkal, jobban tud alkalmazkodni környezetéhez. A fejlődés jegyében teremtett első lény protoplazmája a környezet ápolása mellett a meleg, langyos tengerek hullámain lomha tömegekké fejlődik a letűnt korok óriás hüllőinek alakjában, de a mostohává lett viszonyok hatása alatt izmosodik meg, csiszolódik életképes formákká. A napsugár az, mely szelíd simogatásával ringatja a plazma áramlását, tikkasztó hevével és fagyasztó ridegségével kivégzi. Vazallusa a növények birodalma, mert nélküle klorofill szemcséinek konyhájában csütörtököt mond a nagy szakácstudomány, mellyel a porból, vízből és levegőből, a szervetlen anyagból, a szerves bioszférának táplálékát főzi. Minden kis levélnek száz meg száz sejtjében a zöld szemcséknek egész hada dolgozik azon a nagy munkán észrevétlenül, csendesen, mely az atomoknak olyan új összeköttetését teremti meg, a melyből az élethez szükséges erőt meríti minden lény. A sziklából kenyér lesz, mindennek mindennapi kenyere! E nélkül állat nem lehet, valósággal élősködője a növényeknek. Az állati testben az anyagok nem raktározódnak, hanem a lélegzés által szerzett oxigén segítségével felszabadítja azt az erőt, melyet a napsugárból lekötött a növény. Fűteni kell a szervezetet, rnivel táplálék nélkül csak gépezet, mely nem mozdúl. És a hogy fútés közben hamu keletkezik, úgy az oxidáció termékei is elhasznált anyagok, melyek elhagyják az állat testét és a földbe kerülnek. Ha a kémiai folyamat itt megszűnne, akkor a Földnek egy része csakhamar oly sovány lenne, hogy növény se tudna eltengődni rajta, a másik része pedig csupa trágyadomb lenne. Ez a képzet bizonyára kellemetlen illatokat juttat eszünkbe és ez a szerencse, mert a rothadás és erjedés bűze jele annak, hogy az atomok körfutása a proteuszi páltozások pályáján nem szünetel. Apró baktériumok szorgoskodnak a fontos szemétkihasználás szolgálatában, mikor a rothasztással széjjelbontják a vegyületeket, hogy az elemek újra növényi táplálékokká szerveződhessenek. Nincs anyagveszteség, nincs erőpazarlás, a takarékosság elve érvényt szerez magának. Említésre méltó, hogy a természet pompájának kifejtésében nem a drága táplálékot használja el, hanem a bomlástermékeket, a kiválasztott anyagokat, melyekből a madaraknak remek tollazata, a lepkéknek ékes