Katolikus gimnázium, Miskolc, 1909

— 9 — Az erdő egy tisztására érve és egy kicsit körűinézve meglátjuk, a különböző hálókat, melyek zsákmányra várnak. Hirtelenében feltűnik két fatörzs között kifeszítetten egy jó, nagy, sugaras háló, a földhöz közelebb ferdén áll egy másik, de ez jóval kisebb és finomabb, egy kisebb bokornak ágai között pedig takarószerüleg borúi az alján lógó pók felé a harmadik. Ez különösen mászkáló állatokat fog, melyek magasabb fákról ráhúllanak, míg a sugaras hálók röpülő rovarokat fognak, a nagy keresztes pók nagy hálója gyorsan szárnyalókat, a kisebb háló lebegő, kisebb jószágokra veszedelmes. Egymás mellett három pókféle is megél, sőt egy negyediket is találunk, mely megosztja velük a vadászterületet, ez a zuzmókkal benőtt fatörzseken hajszolja zsákmányát, de mivel színe teljesen észrevétlenné teszi, nincs is hálója, míg a hálós rokonoknak élénk színük van. Védőszín és háló egyszerre pazarlás volna, a táplálékát egy adománnyal is meg tudia keresni. A lények elszaporodásával egyre szűkebbek lesznek a vadászterületek, igaz, hogy viszont zsákmányban is gazdagabbakká válnak, de közben elkerülhetetlen a tolongás, egymás köreinek határsértése; tülekedés támad, hol az erősebbek legyűrik a gyengébbeket, mire ezek is fegyverkeznek, hogy létjogosultságukat kivívják, az éhség hősi tettekre készteti, utódaiért való aggódása leleményessé teszi. Tart a küzdelem a létért, melyben a tökéletesebb, az ügyesebb boldogul és így észrevétlenül halad az erősek élete a fejlődés útján végcélja felé. Nem úgy a gyengéké! A veszély elől menekülők elhagyott, védett helyekre vonúlnak, hol a küzdelem szünetel, de sorsukat nem kerülhetik el, mert a tunyaság az elcsenevészesedés felé viszi szervezetüket. A hogy a haladó fejlődés kezdetleges egyszerűségből indúl ki, a milyen a pásztorok élete, hol Philemon és Baucisz találhatók, úgy a hanyatló fejlődés visszatér az egyszerűséghez, de ez már csak másodlagos, akárcsak a koldusoké, a lazzarouiké. Szépen tapasztalható ez az élősködőknél, hol a használaton kívül került szervek csökevényesekké lettek, esetleg teljesen elvesztek. Pl. a bélférgek bélcsatornája, lélegző szervei, edényrendszere, idegrendszere visszafejlődött, mert a tápláló nedvben valósággal fürdenek és semmi külső veszély nem fenyegeti őket, csak ivarszerveik maradtak meg, melyek fajuk fönmaradását biztosítják még pedig igen bőségesen, mivel a peték sorsa nagyon bizonytalan, a sok ezer közül csak egy-kettő jut alkalmas viszonyok közé. Gondviselésszerűen érvényesül a kárpótlódásnak, a reconpensatiónak elve, mely az elvesztett előnyökért más hasznos ajándékot nyújt, elsatnyúlt szervek helyébe másokat tökéletesít. Seholsem látható ez jobban, mint az embernél, ki meztelenségéért és védtelenségéért agyának és így eszének túlsúlyával van kárpótolva, mely meztelenségének elfödésére és az időjárás viszontagságaival szemben fölruházta, a karmok és egyéb természeti fegyverek helyett botot, puskát, a tehnikának raffinált eszközeit adta kezébe. A méregfogakat nélkülöző kígyókat óriási izomerejük teszi a mérgesekkel egyenrangúvá; a védtelen állatokat szín és alakmajmoló képességük teszi láthatatlanná ellenségeik részére. Az élet jogát biztosítja a természet fiainak mindaddig, míg organikus egységének megbontására nem tör valamelyik. Ebben a gondoskodásban sem jár el tervtelenűl hűbele-balázs módjára, hanem viszonyainak megfelelően arányba állítja a szerveket, hogy egymást támogatva végezzék az életbiztosítás munkáját. A szervek közötti