Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

4 1. Városok. Bécs szép város, csak a fekvése ellen lehet kifogás. London piszkos füstös. Budapestnek gyönyörű a fekvése, de nincsenek sétaterei. Miskolcz csupa sikátor és piszok, se kövezete, se csatornázása. Ilyen kifejezésekkel szoktunk városokat jellemezni. Nagy és kis várost ebből a szempontból egész jogosan egymás mellé állíthatni. Láttam igen rút nagy városokat s igen csinos kis várost. A város szépsége elsősorban építkezésétől függ. Terek, utcák, parkok, utak elrendezése az első alap a város szépítésére. Az utak és az utcák a város erei. A vérkeringés, a közlekedés megakad, ha szűkek és rosszul épültek. A terek és parkok lélekzőszervek. Ahol kevés a tér és kicsinyek, a sok ház zsúfolttá teszi a várost. Mindig nyomasztó érzés fog el, ha ily városban soká tartózkodom. A német, francia és crosz városok nagy előnye a magyar és ausztriai városok fölött, hogy nagy tereik és parkjaik vannak. Ha térről beszélek, nem értem ezek alatt a Szemere-tér és Erzsébet-tér nevű odúkat. Még a budapesti terek nagy részét is csak nagy jóakarattal lehet annak nevezni. A térnek legalább akkorának kell lennie, hogy a város több részéből az utcák, mint valami központba, ide torkolhassanak bele. A tér központja legyen a városnak, v;'gy egy városrésznek. A fontosabb középületeknek mindig téren kellene épülniök. Ilyen terek a párisi Place de la Concorde vagy a római Szt. Péter-tér. A Szt. Péter-templom és az előtte levő tér igazán központja a Tibris jobb partjának. Egész máshová kell sorolni az olyan tereket, mint a velencei Szt. Márk-tér. Ezek nem nagyságukkal hatnak, inkább valami intimebb, barátságos szalonhoz hasonlíthatók, Mikor este a katonazene Hunyadi Lászlóból játszik, a Szt. Márk-templomot, a világ egyik legkedvesebb kis templomát az Auer-lámpák fénye csak gyöngén világítja meg, ügy érzi az ember, mintha ide mint Velence szalonjába, csevegni, mulatni jött volna össze a világ minden részéből ez az embertömeg. A tereket legjobban szobrokkal lehet elcsúfítani. Ezt bizonyítják Miskolcz, Budapest, külföldön London terei. Általában a legtöbb városban gyöngéje ez a tereknek. Hogyan lehet tereket szobrokkal fényesen díszíteni, azt Párisban kellene megtanulnia a legtöbb városnak. A párisi szobrok nem szavalnak válogatott gesztusokkal, a szobrász nem akart versenyezni sem a fodrász, sem a szabó művészetével. Ott a szobrok nem szemlélik a várost, nem is üldögélnek a hőségtől fáradtan, hanem mozognak. Csupa élet egy-egy szobor. Szinte féltem, hogy a „Quand mérne" francia nője nem bírja el félkézzel sebesült férjét. Meg kell fogni, mert mindjárt leesik. A Luxembourg kert futóit lesi az ember, melyik ér hamarább a célhoz. Közönségesebb szobrokba is mindig tesznek valami zseniális ötletet. Sohasem sablonosak, mint a mi Kossuth-szobraink. Szerencsés nemzet, volt min tanulnia. Nagyobb parkokban 50—100 szobrot is állíttattak föl bőkezű királyaik és császáraik. Magyar városok parkjai rendesen a városon kívül, alig hozzáférhetőek, sokszor porosak, elhanyagoltak. Minthogy távol fekszenek és senki se látogatja vagy kevesen, csakis arra valók, hogy a városi tanács büszkélkedhessék velük. „ Anyát i viszonyainkhoz képest fényes parkot teremtettünk s ezzel is emeltük városunk szépségét." Olyan park, mint Miskolcz Népkertje, Varsóban a Szászkert a város közepén. Ide nem fáradság eljutni, a legtöbb embert útja munkájába, hivatalába és vissza a parkon vezeti keresztül. Nem jobb a gyár füstös