Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

16 Húsz forintos ruha drágább, mint ötven forintos. Húsz forintos ruha mutathat az első napon, de a legelső esőverésre összezsugorodik s eldobhatom. Ötven forintos ruhát három évig is hordhatok kellő gondozás mellett. Valamelyik jeles mathematikusra bizom, számítsa ki, mi több: 20 forint egy hétre, vagy ötven forint három évre. Ruhát gondozni csak akkor lehet, ha egy szezonra legalább három ruhám van s azokat naponként váltogatom. Á jó ruhának éppúgy kell pihennie, mint a jó lónak. Amely ló reggeltől estig húz, hamarjában kidül. Hivatalos munkára jó ruhát venni kegyetlenség. Maradjon az meg az élet élvezetes része számára. A ruhadarabok eltevésére is nagy gondot kell fordítani. Fogasra akasztott kabát vagy nadrág kimegy a formájából. Külön kabát- és nadrágakasztók szolgálják ezt a czélt. A cipők csak sámfára húzva és szintén legalább hármanként váltogatva maradnak szépek. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy nem az öltözködik jobban, akinek drágább ruhái vannak egy bizonyos határon túl, hanem aki jobban, nagyobb szeretettel ápolja, gondozza ruháit. A gondozás fáradalmait a jó ruha által szerzett örömök busásan kárpótolják. Biztosabban lépek föl, energikusabban beszélek oly társaságban, ahol elegánsan jelenek meg. Önérzetem emelkedik, gondolatkapcsolásom gyorsabb és világosabb. Otthon érzem magam a társaságban, A jó ruha több kedvet, több életörömet varázsol belém. Hanyagul öltözve félénken, szögletesen merek megjelenni, mert érzem, hogy föltűnök és szeretnének kinézni a salonból. Más ember vagyok jó ruhában. Ha vidéki gúnyámat levethetem, jó öltözetbe öltözve elfelejtem az élet fáradalmait, küzdelmeit. Akkor a magam ura vagyok, tehetek, amit akarok. A poros ruhával leráztam az élet porát. 7. Ételek. Oourmandt, aki sokat szeret enni, sokat látok vidéken is. De igen keveset lehet találni, akik tudnak enni, gourmetket. Sem a németek, sem az angolok nem tudnak enni. Magyarországon a legtöbb embernek fogalma sincs arról hogy az evés is művészet. A németeknél a legalacsonyabb fokán áll az evés művészete. Nem vitték még tovább a gombócevőversenyeknél. Abban a ferde hitben tévelyegnek, hogy aki többet tud enni, az jó evő. Angol irodalmi művekben lényeges tényező az evés. Ha az érzékeny hölgy kisírta magát lovagja hűtlenségén, vigasztalóul három beefsteaket megeszik. Wilde Bunburyjében erkölcsi felháborodásból falják föl az összes sandwicheket. Ily előzmények után érthető, hogy Anglia tele potrohos polgárokkal. Szegényes első reggelim Londonban két csésze teából, tojásos sonkából, öt darab vajas és lekváros kenyérből állott. Mit ehetnek itt a gazdagok! Ebéd alatt a szegény étkezőt félelmes nagyságú beefsteakekkel vagy roastbeefekkel ijesztgetik. Félév alatt whiskyzni kényszerül a szerencsétlen áldozat. Akkor elrontja teljesen ez a pálinka, amely szinte füstölög a szájban és fölmarja a torkot. Vagy gyomortágulást kap a rengeteg ételtől. Sajnálatraméltó látvány, mily csalódottan bámul az angol Párizsban a tálba, amelynek a közepén három falat marhahús díszeleg. Nyolc tál étel bekebelezése után azt veszi észre, hogy még éhesebb, mint ebéd előtt volt.