Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

98 Lelkendezve fogtam tehát a tanulmányút előkészítéséhez, a tanulókat buzdítottam, lelkesítettem, félrerakott filléreiket összegyűjtöttem. 130 tanulót toboroztam össze, de miután ily nagy számarány nem engedtetett meg, mert nem lehet annyira felügyelni, annyinak magyarázni, ezekből ötven tanulót kiválasztottunk s kellő előkészület és kioktatás után indultunk útnak Madáchy István tanártársammal pünkösd előtti pénteken, jún. 5-én délután a fél 4 órai személyvonattal. Miután a tanulóktól megtudtam, hogy nagyobb részük még sohsem látta az ország fővárosát s utunk Budapesten ment keresztül s mivel négy napot kaptunk a tanulmányútra, célszerűnek véltem az első napot Budapestnek szentelni. Mikor már készen állottunk az útra, útitervvel, mindennel: eszembe jutott, jó volna a nagy költőnek, Vörösmarty Mihálynak két héttel előbb leleplezett gyönyörű szobrát megkoszorúzni. Friss koszorút vinni, hisz a két hete lerakott koszorúk mind elhervadtak, elszáradtak s komoly tanulmányútunkba hadd szálljon egy kis hazafias lelkesültség, egy kis szép emlék s szerezzünk hálából egy kis örömet a fővárosnak, mely ingyen szállást ad két éjszakára. Goadolatom kedvező fogadtatásra talált. Tekintettel azonban az út gazdag anyagára, jún. 4-én egybehívtam a tanulókat, lejegyeztettem velük, mivel lássák el az útra magukat s előadást tartottam az út nevezetességeiről. Június 5-én délután fél 3 órára volt kitűzve az indulás, de a tanulók, többen szüleikkel, már 2 órakor együtt voltak a gimnázium épületében. Két óra előtt erős zápor keletkezett villámlással, dörgéssel s elmosta útitervemnek egy szép kis képét, mert az volt a szándékom, hogy nemzeti színű szalaggal díszített babérkoszorúnkkal ünnepélyesen vonuljunk ki a Tiszai pályaudvarhoz, hogy a szülők, kik annyi ezer öröm és aggodalom közt adták kezünkbe gyermekeiket az útra, lássák s érezzék át az út magasztos voltát, lelki szemeikkel kisérve e csapatot városrólvárosra végig az egész úton. De csodálatosan fél 3-ra az eső elállott, kiderült s bár sárban gázoltunk, szép idő volt, míg a Tiszai pályaudvarhoz értünk. Beszálltunk kocsinkba s a szülőket megvigasztalva s a vonat fütyülésekor megéljenezve, indultunk útnak 3 óra 35 perckor. Alig indult el a vonat, rákezdte a zápor s erős villámlás és mennydörgés közt kisért egészen Budapestig. Közben a nap kisütött s gyönyörű kettős szivárványt vont végig az égbolton Adács fölött. Egyszer, csak. e szivárványon át egy erős fény, majd hatalmas csattanás, füstgomoly s szemünk láttára lángbaborul egy ház. Mire Adácsot elhagytuk, teljes erejében égett. Este 3U 9 órakor érkeztünk Budapestre s dacára a fiúk, hogy az egész úton énekeltek, elevenek voltak, semmi fáradság nem volt észlelhető rajtuk. Lassú menetben indultunk szállásunkra, a Wesselényi utcai polgári iskolába, melyet a fővárosi tanács ez alkalomra kényelmesen berendezett. Útközben megtekintettük Baross miniszter szobrát s a kivilágított Népszínházát. Szállásunk kényelmében majdnem zavar állott be. Egy vidéki középiskola 42 tanulója kért nyugalmat, odautasíttatván a Rottenbiller-utcai polgári iskolából. Lád Károly igazgató nagy odaadással kutatta a tévedés okát s a kérdés megoldását, mert úgymond, nem lehet ez intézetet