Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

99 éjszakára a szabad ég alatt hagyni. Már-már úgy volt, hogy kénytelenek leszünk ágyunkat megosztani velük, midőn megjött a szolga az örömhírrel, hogy a nem messze levő elemi iskolában várják a másik intézetet. Így tértünk öröm és aggodalom váltakozásai után nyugalomra. Bár a felkelés ideje 6 órára volt kitűzve, a tanulók már 5 órakor mozogtak. V28 órára volt bejelentve a rendőrségnek Vörösmarty szobrának megkoszorúzása, de az érzelem a távollevőkhöz annyira húzott, hogy a képeslapok megírásától, melyhez a kávéházban a reggelizés után hozzáfogtak, alig birtam ^28 kor elvonni őket. Végre felállítottuk csapatunkat. Előhoztuk a babérkoszorút, két nagyobb fiú előre állt vele. két kis fiu szép széles szalagját fogta s megindult a menet a Rákóczi-úton példás rendben, mely a közönségnek is feltűnt. Sokan odajöttek, elolvasták a szalag feliratát: „A miskolczi kir. kath. főgimnázium Vörömarty Mihálynak" s kisértek bennünket végig a Kossuth Lajos, Koronaherceg- s Váci-utcán ki a Gizella térre, amikorra a közönség egész szép tömeggé növekedett. Feltéve a koszorút a szobor talapzatán már elszáradt lant közepébe s rendbehozva nemzeti színű szalagját, előállott Nozdroviczky László, V. oszt. tanuló s elszavalta a Szózatot, mit a fiúk kalaplevéve, áhítattal hallgattak. Majd körüljártuk a szobrot, megcsodálva annak minden egyes mellékalakját is s megindultunk tovább az Erzsébet-térre, hol megtekintettük Semmelweisznek, a nagy nőorvosnak és Veress Pálnénak, a kiváló nőnevelőnek szobrát s megtekintettük azt a kis házikót, mely a föld különböző városainak óráját, a hőmérsékleti maximumot s minimumot, időjárást, napórát stb. mutatja be. Innen útunk a Szt István templomba vezetett, melyet azelőtt a városrészről lipótvárosi bazilikának hívtak. Bejárva hajóját, megszemlélve az egyes oltárokat, a magas kupolát, elcsodálkozva a gazdag aranyozáson s a gyönyörű márványfalakon, végigtanulmányozva a főoltár körül elhelyezett bronz domborműveket, melyek történetünk főbb mozzanait örökítik, tovább indultunk programmon felül, ki a szabadságtérre, hol megtekintettük az Osztrák-Magyar bank és a Börze hatalmas épületeit. Jutván még idő, elmentünk megtekinteni a Kúria előcsarnokát, majd bekéredzettünk az Országházba, hol — még csak 10 óra lévén — szívesen kalauzoltak. Megnézve a képviselőház üléstermét s kupolacsarnokát, kimentünk az erkélyre, honnan felséges látvány tárult elénk: a hatalmas Duna és a budai hegyek panorámája. Elnézve a korzó élénk forgalmát, csakhamar felzavartak s mentünk tovább. Megnéztük a buffetet, annak gyönyörű freskóit: Balatoni halászat a 16. században, Trencsén vára, Visegrád és bölényvadászat. Megtekintve még a főlépcsőt felülről, majd alulról, megköszöntük a szíves magyarázatokat s mentünk megtekinteni Andrássy Gyula gr. lovas ércszobrát és a talapzat két domborművét: a berlini gyűlést és a koronázást. Innen útunk Széchenyi István gróf szobrához vezetett. Ezzel egyidejűleg Salamon Ferenc történetíró és Szarvas Gábor mellszobrát is megnéztük. Megmutatva még a M. Tud. Akadémiát és Deák Ferenc szobrát, siettüuk át a Lánchídon a siklóhoz. De útközben megmutattuk még a bombasebhelyét a híd kőfalában, melyet Pest bombázásakor Hentzi tábornok ütöLt rajta. Felhíva a figyelmet az alagútra, felmentünk 3 csoportban a siklón. A királyi várkertbe érve, egy intézettel találkoztunk, a melyhez csatlakozva, bementünk a királyi palotába. Ennek szépsége, pazar be7*