Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

14 végzett ember, aki anyanyelvén kívül a franciát és németet folyékonyan beszéli. Minden további várás nélkül azonnal megindultunk. Schiller, a világhírű német költő, a következő sorokat írja az átérzett lelkesedés hatása alatt: „Welches Wunder begibt sich ? Wir flethen um trinkbare Quellen, Erde, dich an; und was sendet dein Schooss uns herauf? Lebt es im Abgrund auch? Wohnt unter Lawa verborgen Noch ein neues Geschlecht? Kehrt das entflohne zurück? Griechen, Römer, o kommt! 0 seht, das alte Pompeji Findet sich wieder, auf's neu bauet sich Herkules Stadt." Pompejit körülbelül a 310-ik évben Kr. e. alapították görög és római gyarmatosok a Sarnus (ma Sarno) folyó jobb partján, mely innen nem messze a tengerbe ömlik. A görög kultura csakhamar virágzásnak indult s a kereskedő nép a campaniai tartományokkal élénk kereskedést folytatott. A samnit háborúk után, melyben Pompeji jelentékeny részt vett, római birtok lett, de a várost végleg csak Sulla hódította meg 82-ben, Kr. e., a hol ekkor római katonák telepedtek le. Pompeji teljejesen latin lőn s festői fekvése, enyhe klimája miatt a rómaiaknak egész az utolsó percig kedvenc nyaralóhelye volt. 63. febr. 5-én irtózatos földrengés döntötte romba a várost. A várost úira felépítették, de még be sem fejezték az építkezést, midőn 79. aug. 24-én beállt a katasztrófa. A már századok óta pihenő Yesuvio kitörését borzasztó töldrengés előzte meg, majd félelmetes földalatti moraj hallatszott, a talaj hullámszerűen mozgott, a tenger pedig kicsapott medréből. A nevezett nap délutánján néhány irtózatos dördülés kíséretében a hegy kúpja légberöpült, a hegy egyik oldala beszakadt, az így támadt hatalmas kráterből három teljes órán át ömlött a füst, láva és hamu, amellett vak sötétség, borzasztó égiháború, a hegy fölött villámok cikáztak — mire megcsendesedett, de Pompeji ekkor már két méter magasságban hamuval volt borítva. A lakosság jórésze elmenekült, mindenét otthagyva, csak a saját bőrét mentve meg A veszedelem látszólag elmúlt, sokan visszatértek otthonukba. Éjjel azután újra kitört a Vesuvio, irtózatos erővel — — — — sok ember a forró hamuban lelte halálát. Századokon át aludtak Pompeji lakói, de a történelemtől nem felejtve ; 1592-ben a Sarno folyó szabályozási munkálatai közben akadtak a romokra, de rendszeresen csak 1748-ban kezdték meg a város kiásását, ami, tekintve az anyag puha voltát, meglehetősen könnyen ment. Most az olasz kormány államköltségen ásat s napról-napra bámulatosnál bámulatosabb tárgyak kerülnek napfényre. Ezeket előre bocsátva, a kalauz vezetése mellett a romok megtekintésére indulunk. Nyúlni itt sem szabad semmihez, a mi nagyon ért-