Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

15 hető, hiszen minden kis darabkának nagy emléke, története van. A kapun belépve, jobbra van a múzeum, kisded, ó görög stílben épült épület. A kiásott tárgyak nagy része a nápolyi nemzeti múzeumban van, itt csak azon tárgyakat látjuk, melyek az időnek jobban ellentállhatnak. A falaknál levő szekrényekben látunk régi római ékszereket, üveggyöngyöket, hamvvedreket, kőedényeket, a falhoz támasztva pedig különféle sírköveket és mérföldköveket. Legérdekesebbek a múzeum összes tárgyai között az itt kiásott megkövesedett emberalakok. A termek közepén 12 ilyen megkövesedett, fehéresszürke sziníí alak látható üvegszekrényekben. Elborzad az ember, ha nézi őket; iszonyúan eltorzult vonások, az egyik fogait szorítja össze; a másik görcsösen karolja át kedvesét, utolsó csókot adva neki a borzasztó végpercekben ; egy harmadik, nyilván leánygyermek, kínjában görcsösen kapkod az éltető levegő után. Az utolsó szekrényben egy kutya meggémberedett alakja. Kilépve a múzeumból, a városba indulunk. Keskeny, egyenes, egymást derékszögben metsző utcák, nagy, sima kőlapokkal kirakva. Kétezer év előtt pezsgő élet volt itt, a kocsik végig dübörögtek az utcákon, kerékvágásainak mély nyomai mai is láthatók, a mint kikoptatták a köveket. Egyes helyeken — rendszerint ntcasarkokon — a kocsiútból a járdával egy magasságban kövek állanak ki; eső idején, mikor víz flitott az utcákon, vagy sár volt, átjáróul szolgáltak ezek a kiálló kövek egyik gyalogjáróról a másikra. Utcák kereszteződésénél vagy tereken látjuk mindenütt a közkutat, mely rendszerint nagy, gömbölyűén kivájt kődarab, melyet a vízvezeték töltött meg vízzel. Az ilyen közkutak sokszor faragott szoborművekkel voltak ékesítve, köztük akárhány valósággal műremeke a szobrászatnak. Többnyire istenek képeit faragták ki rajta. A kutak medencéinek széle ki van kopva, mert a római ivás közben a medence szélét fogva, szürcsölte a vizet. Az utcák számmal és névvel vagy csak számmal vannak ellátva, mely nehéz munka a tudós olasz régész, Fiorelli érdeme, ki az ásatás legnagyobb részét is vezette. Több utcán áthaladva, érünk a Fórumra. A Fórum volt a római polgár napi és politikai életének központja. Legdíszesebb tere minden római városnak, így Pompejinek is, szobrokkal, szökőkutakkal, templomokkal, stb. díszítve. Mindennek ugyan már csak romjait, de nagyszerű romjait láttuk. Impozáns oszlopsorok, ióni és korinthusi fejdíszítményekkel, akárhány oszlopon ott van még a stílusát jellemző akanthus levél. A Fórumról a pékek utcájába megyünk. Egyik ház hasonlít úgy méreteiben, mint kíildíszében a másikhoz és bámulatos, mennyire épen megőrizte a hamu az egyes házakat a végenyészettől. Látjuk a ház belsejében a nagy fehér márványlapot, melyen a lisztet tésztává gyúrták, illetőleg dagasztották, majd a sütőkemencét a híres római téglából építve. Egyik sarokban kisebb-nagyobb edények — egy darab kőből faragva —