Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

100 rendezése, elragadtatásba hozta a fiúkat. Különösen szép volt a Habsburgterem, a táncterem, Szt. István- és Hunyadi-terem. Negyvenhat termen vezettek keresztül, de még ez sem volt elég. Bementünk az Erzsébet királyné ereklyemúzeumba is, kiki katalógust vett s megtekintettük megboldogult dicső királynénk emléktárgyait, leveleit, arcképeit, szobrait, ruháit, azt az uszályos fekete selyemruhát és fekete díszítésű ezüstfehér pártát, melyet a milleniumi ünnepen viselt, láttuk a képen a helyet, hol a genfi tó partján leszúrták, a ruhát rajta a hasítékkal, melyet a tőrszúrás okozott s az elszáradt rózsákat, melyeket akkor viselt. Sok érzelem, sok gondolat és sok sóhaj szállt el ezek láttára! Mindenki elgondolkozott, elmélázott, még a kis gyermek is, aki nem tudja felfogni, hogy mit jelentenek e tárgyak' Kiérve a királyi palotából, megnéztük a bejáratnál Mátyás kútját, láttuk József kir. herceg palotáját a honvédelmi minisztériumot, majd kijutottunk a honvéd szoborhoz. Elsőül láthatták és hallhatták a budai piacot s a kofák nagy lármáját. Keresztül hatolva a sok zöldség közt, a Mátyás-templomba mentünk. Előbb azonban megmutattuk a pénzügyminisztérium tarka fedelű új palotáját és megtekintettük Szt István szobrát. Innen a Halász-bástyára mentünk, hol a fiúk elszéledtek, ki-ki kedvező helyet keresve magának, hogy élvezhesse azt a gyönyörű panorámát, melyet az alattunk elterülő hatalmas főváros képe nyújt. Körülbelül negyedórai pihenés után megindultunk le a Halász-bástya lépcsőin Szent György lovasszobra s a Hunyadi-szobor mellett, majd az Albrechtúton a lánchídi csavargőzöshöz, mely a szőke Duna hullámain az Erzséhet-hídig vitt. Még a Petőfi-szobor megtekintése volt hátra és siettünk végig a Kossuth-utcán a Rákóözi-útra, hol az ebéd várt reánk a Rókuskórházzal szemben egy polgári vendéglőbén. Bár ily sokat néztünk végig, fél 1-kor már az asztalunknál pihentünk s elpihentünk ebéd után fél 3 óráig. Hogy a tanulságokban ennyire gazdag s fárasztó út után pihentető szórakozást is nyujtsunk a tanulóknak, a délutáni órákat a Városligetnek áldoztuk. Végig mentünk az Erzsébet-kőrúton s befordulva az Oktogén-téren az Andrássy-útra, annak kavicsos gyalogjáróján sétáltunk kifelé a ligetbe, hal jobbra, hol balra tekintve a szép palotákra. Kiérve a köröndre, megnéztük gróf Pálffy, Bethlen, Bocskai és Zrinyi ércszobrát is. Kijutva a ligetbe, feltekintettünk a milleniumi emlék magas oszlopán álló hatalmas arkangyalra, ki kiterjesztett szárnyakkal, mintha ott lebegne, kezében a szent koronával. Majd a Műcsarnokot és a Szépművészeti Múzeutnot magyaráztuk meg s kis pihenőt tartottunk a városligeti tó hídján, hol a deákoknak nagy örömük tellett zsemlyét, kiflit dobálni a halaknak és hattyúknak. Kiérve a szigetre, Vajdahunyad vára, majd Anonymus érdekes szobrának megtekintése után a szórakozó helyek következtek. Itt a fiúk megnézték a körhintát, célba lőttek, felültek a sárkány vasútra, bementek a bábszínházba, majd innen a Barokaldi-cirkuszba. Egyeseket nagy kérésükre felültettünk még a hullámvasútra s elmenve a Műcsarnokig, villamosra ültünk, mely hazavitt, hogy idejében megvacsorázhassunk s lefeküdhessünk, mert másnap kezdődött igazi útunk célja: a Balaton. A déli vasút 6 óra 50 perckor indul, de hogy megreggelizve oda eljuthassunk, már 5 órakor kellett felkelni. Ez az út volt a legnehezebb, mert a sietségben egyik a felöltőjét, másik a hálóingét, harmadik a sap-