Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

9? Sándor László kuruc ezredes pedig egymásután foglalgatta el a dunántúli várakat, városokat. Károlyi Bécset fenyegette, Eger vára megnyitotta kapuit; noha Heister a Károlyi dorbézoló seregét átriasztotta a Dunán, de viszont Forgách gróf, a hajdani osztrák generális a Dunántúl ismét felsegélé az ügyet. Majd Oyulafehérvárott az erdélyi rendek Rákóczit egyhangúlag beválasztották a fejedelmi székbe. Némely csatákat vesztettek ugyan a kurucok is, de ez számba sem jöhetett e lelkesült sereg bámulatos és koszorúként fűződő diadalai mellett. Bécset is már nagyban fenyegették ekkor a kurucok. A régi cselvetéshez folyamodott tehát az osztrák és az idegen hatalmak közvetítésével béke alkudozásokat kért. Az alkudozásokkal természetesen csak időt akart nyerni, miért oly lehetetlen feltételekkel állott elő, hogy azokat Rákóczi nem fogadhatta volna el a maga és nemzete nagy megalázása nélkül. Eközben a francia és bajor hadak felett fényes diadalt aratott Hochstadtnál Savoyai Jenő. Az osztráknak erre újból felnyílt a szeme. Félbe szakította a hiába való ámítozásokat. Rákóczinak pedig behódolt felsőmagyarország kulcsa, Kassa is, s meghódolt a később oly híres kuruc fészek, Érsekújvár is. 1704. szeptemberében azonban nagy csapás érte Rákóczit a nagyszombati csatában. A hadi szerencse először a kurucoknak kedvezett. Magát Heister fővezért is majd agyonlőtte egy kuruc hajdú, de megfordult a hadi szerencse. Részben alvezérek tévesztett hadfordulatai miatt, de főképen azért, mert a kurucok az ellenség üldözése helyett az osztrák málhaszekerek rablására vetették magukat. Ezt a zavarodást s rendetlenséget használta fel Heister. Végső erejét összeszedve támadt a kurucokra s ezek megfutamodtak. Ez a vesztett csata felette búsította Rákóczit, mert Károlyi 6000 lovasával már a csata után érkezett meg. De előszáguldott dunántúli kurucaival vak Bottyán generális s mindjárt retirált Heister. Bottyán apó kurucai széles fringiákkal verték a hátát. És Szatmárt is feladta Olöckelsperg tábornok, ki különben egyik legvitézebb osztrák tábornok volt. Még ekkor „Rákóczi villáma" Ocskay László, Bezerédi is ott küzdöttek Bottyán oldala mellett. Mind kiváló vitézek, nem mint az erdélyi szászok közé beosztott Rabutin, vagy az a híres Heister, a ki még a templomokat is feldúlta. 1704. év végén már egész Magyarország Rákóczié volt. Eközben Rákóczi Szécsénybe országgyűlést hirdetett. Ide a király küldöttei is eljöttek. Rákóczi, mint mindig, ezúttal is szerényen félre akart húzódni. Irányítani nem akarta az ülést, csak mint Magyarország egyik főura akart azon részt venni, kijelentvén, hogy ő a tisztességes békét akarja, hogy ő készségesen aláveti magát a rendek bármely határozatának. És nem is jelent meg az országgyűlésen, ahol Bercsényi hatalmas, hazafias beszédben buzdította a rendeket a szövetkezésre és hogy a szövetség méltó vezért válasszon. Ebben mindnyájan egyetértettek és szívvel s lélekkel Rákóczi Ferencet kikiáltották vezérlő fejedelmüknek. Melléje huszonnégy tanácsost választottak és külön bizottmányt az országos javadalmak kezelésére. Rákóczit mélyen megindította a rendek ezen ragaszkodása. Még akkor huszonkilenc éves férfiú volt. Pirosselyem díszruhás, fekete kócsagtollas gyönyörű dalia. Az oltár előtt ünnepélyesen megesküdött, hogy a szövetséget Magyarország törvénye és nemzeti szabadsága megőrzésére, mint saját életét, védeni fogja. Az eskü után Bercsényiék pajzsra emelték a fejedelmet, úgy hordozták körül a rendek között. A rendek éljenezve kardot rántottak, 7