Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

08 kalpagjokat emelgették, mások térdre borultak, kiint pedig az ágyúk durrogtak ; majd a szövetséges rendek is letették Rákóczinak a hűségesküt. A nemzet komolyan és határozottan fellépett a szabadságos uraságra vágyódó, minden törvényeinket megvető, földre tapodó, hazánkat, nemzetünket minden szabadságaitól megfosztó, a hazafiakat minden kegyetlenséggel üldöző, rettenetes pusztító — ausztriai ház ellen. Megfogadta a nemzet, hogy nemcsak maguk, de a maradékok is a honárulás és hűtlenség bűnébe esnek, ha ezt a szövetséget és Rákóczinak fogadott esküt megszegi valamelyik. Ezen nevezetes, nagy nemzeti jelentőségű gyűlés után újból megkezdték az alkudozásokat az osztrákok. Nagy-Szombatban tanácskoztak a két rész megbízottai, de sikertelenül. Időközben az együgyű öreg Herbeville tábornok megverésére indult Rákóczi Erdélybe. Zsibónál ütköztek össze. Ez egyike volt a legvéresebb csatáknak. Forgács generális seregéből felül 4000 kuruc vitéz elhullott. Erdély tehát ismét a fékezhetetlen németek martaléka lett. Más részeken azonban hadi szerencse koszorúzta a kuruc zászlókat. Különösen merre vak Bottyán vezette hadait. Tótország szélétől Bécs külvárosáig elpusztított, felégetett mindent. Pálffy horvát bánt, mint a nyulat, kikergette az országból. 1705. május havában meghalt Lipót császár, ámde hatalmasok maradtak az ő magyar gyűlölő tanácsosai. És noha az új király I. József eleinte rokonszenvet mutatott is a magyarok iránt, utóbb a parókás német ő alatta sem bizonyult jobb indulatunak a magyarság iránt. Noha József fogadkozott, hogy szentül megtartja, amit koronázási esküjében fogadott s mit a hitlevél magában foglal. Hiába! Puszta szó volt. A háború tehát újra kitört, változó szerencsével. 1707. elejéig Pekry Lőrinc visszahódította Gyulafehérvárt, Besztercét, Bethlent, Görgényt és noha a császáriak báró Tige vezérlete alatt ujabb segítséget nyertek, Pekry Kocsárdnál ennek is levágta 1500 németjét. Most már aztán az egész aranytermelő Erdély újra Rákóczinak hódolt. Csupán Szeben, Brassó és Fogaras városok falain lengett még császári zászló. Ugyanekkor az erdélyi rendek ünnepi követséggel hívták meg Rákóczit, hogy fejedelmi székébe az ősi szokások szerint beiktassák. Rákóczi fényes kisérettelés seregekkel indult az aranykövecses szép Erdélybe, hol több őse annyi dicsőséggel országolt. A gyönyörű ország minden részéből Marosvásárhelyre sereglettek a rendek, a népek, midőn a Rákóczi ünnepélyes beigtatásánák emlékezetes napja elkövetkezett, Ezen ünnepély a marosvásárhelyi mezőn ment végbe. Rákóczit, midőn a számára készített emelvényre lépett, gróf Pekry Lőrincz üdvözölte az ország nevében, mire a fejedelem gyönyörű beszéddel felelt, majd Bartha András itélőmester a fejedelmi hitlevelet felolvasván, arra a fejedelem hitét letette, a körül álló rendek és a nép egekig harsogó háromszori kiáltással kiáltozták; — Vivát! Vivát! Vivát! Rákóczi ezután a jezsuiták templomába vonult a Te Deum laudamus celebrálására, majd onnét gyalog ment a szállására, a hol általános audenciát adott. Az ünnepély bejezése után Rákóczi megszemlélte a székely gyalogságot is. Leginkább botokkal fegyverkezett 3000 gyalogszékelyből állott a szemlén megjelent székelysereg. Rákóczi, hogy a nemzetet buzdítsa, megparancsolta