Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

94 A városnak egy csöndes utcájában nyergelt lovakkal várta néhány hív embere Rákóczit. Mentve volt. Mire a nap feljött, már :messze távol vágtatott a bécsújhelyi börtöntől Rákóczi. Hű apródja Berzeviczy Ádám kísérte. Lengyelország felé menekültek, a hová szerencsésen el is értek, noha az osztrák kormány vérdíjat is tűzött ki a Rákóczi selyemhajú fejére. De Rákóczi ezen meneküléséhez véres emlék is fűződik. A nemes Lehmann kapitány, noha kifeszíttette a börtön rostély ablakát, noha kötelet is bocsátott az ablakból a földre, a gyanút nem kerülte el, a dühöngő osztrákok lefejezték s testét felnégyelték. Midőn Rákóczi álruhában Lengyelországba ért, Bercsényi Miklós Varsóban már egyengette a Rákóczi és a magyar ügy érdekeit. Az első lengyel főnemesek keblükre ölelték s barátságukba fogadták Rákóczit. Bercsényi megindultan hallgatta hercegi barátja sorsát. De szenvedélyes magyar vére lángra gyuladt, midőn hallotta, hogy az osztrák vérdíjat merészelt tűzni a Rákóczi fejére. Rákóczi valóban nem érdemelte azt, hisz' Ő, mielőtt a börtönből megszökött, a , császárnak, az ifjabb József királynak hátrahagyott leveleiben irta, hogy Ő aljas cselvetésnek az áldozata. Még ítéletet sem mondtak felette, javait már is elkobozták, sőt életétől törvénytelen módon meg akarták fosztani. Ártatlan nejét és kis csecsemő gyermekeit is elzárták. Mivel látta tehát, hogy Őt mindenképp elakarják pusztítani, azért választotta inkább a szökést. így felpanaszolt mindent a trón urainak. De esküvel fogadta, hogy Magyarország törvényeinek aláveti magát. Ha vétkesnek találják, ám ítéljék el a haza törvényei szerint. Ezalatt az elárvult hazából egyre szomorúbb hírek szálltak a bujdosókhoz. Rákóczit nem feledte el a nép. A kevély Bercsényi neve sem jutott a mulandóság sorsára. Emlegette őket az úr, a paraszt egyformán. Rákóczit, a kuruc-fejedelmet, az árva nép nevezte el „a nép atyjának." Végső nyomorúságában is hozzá fordult a nép. A munkácsi hercegségbeli hű jobbágyok követeket is küldöttek hozzá, Bige László nevezetű embert és egy orosz papot. Tudják meg, hogy él-e még szeretett urok? Ez a két követ sokáig bolyongott a lengyel földön, míg végre, a határszéli Brezsán kastélyban megtalálták Rákóczit. Az egyszerű emberek sírva borultak Rákóczi elé. Elpanaszolták a nemzet romlását s kérve-kérték, térjen vissza az országba A nép azonnal fegyvert ragad mellette. Csak Rákóczit lássa a nép, csak némi segélyt nyerjen a nép, fegyvert ragad az osztrák zsarnokai ellen. Rákóczi fellelkesült a nép ezen bizalmán s zászlókat készíttetett. Aranyos fonállal és szent szavakat varratott a magyar s?abadság első szép zászlaira. „Hazáért és szabadságért." Azonban meghagyta, hogy a zászlókat parancsáig ki ne tűzzék. Majd ha a segítséggel megjő ő is, akkor aztán kibontják a Rákóczi zászlókat. Egyidejűleg nyilt leveleket is küldött az országba, a melyet Bercsényivel együttesen írtak alá. A lángoló kiáltvány, az aranyos Rákóczi zászlók gyújtólag hatottak az elnyomott népre. Tömegesen gyűltek össze a bújdosók, a nép és a közrendű vezetők már tovább nem bírták szenvedélyüket fékezni. A rosszul fegyverzett szedett-vetett nép a fejedelmi parancs ellenére kitűzte a Rákóczi zászlókat. S tapasztalván, hogy a nemesség tartózkodik a mozgalomtól, a nemesi birtokokra támadt és a dicső zászlók alatt pusztítani, rabolni kezdte azokat. Rákóczi nagyon elkeseredett, amidőn hallotta ezen híreket. Azonban a német kapitányok is megijedtek a nép gyülekezésétől, azért