Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

BHHR 93 a magyar nép rabigában szenved, helyzete tűrhetetlen. Epekedik a szabadságért. A cselvetők azon alattomos kívánságát azonban nem teljesítette, hogy a magyar elégedetlen urakat névszerint is megnevezze. Az 1701-ik esztendő február havában indult Sárosról útnak Longueval ezzel a levéllel. Most már felesleges volt tovább a komédia játszás, a leveleket egyenesen Bécsbe vitte, s hogy gaz árulása még se tűnjék oly alacsony színben fel, magát színleg elfogatta. Rákóczi osztrák ellenségei ezután már többet nem haboztak. Kiadták az elfogatási parancsot. Bercsényit is el akarták fogatni, de a nyakas főúr idejekorán lengyel földre menekült. így árulta el Rákóczit az aljas Longueval. Rákóczit nővére és egyéb jó barátai kérve-kérték, hogy meneküljön a közeli biztos Lengyel-földre, mert már Sorali nevű tábornokot is kiküldték az elfogatására. Rákóczi azonban nem menekült, noha még ideje lett volna. Bízott ártatlanságában. Hitte, remélte, hogy őt törvényes eljárás nélkül nem fogják börtönbe hurcolni. Otthon maradt tehát felesége mellett. Éjszaka durván rátörtek. Egész osztály lovas, vasas németet vezéreltek egyetlen ember elfogatására. Egész sereg zsoldos betolakodott a családi szentélybe, hol betegen feküdt a bájos hercegasszony. Rákóczi fegyver után kapott. De midőn az éjjeli lámpa fényénél látta, hogy a császár egyenruhájában vannak öltözve a betörők, nem állott ellen. Gyorsan felöltözött, megcsókolta nejét, s azután egy sötét lovas csapat lovagolt ki a vak éjszakába. A németujhelyi börtönbe zárták el, a melyben hat hétig szenvedte a rabságot. Ha jött az éjszaka — sötét árnyak lebegtek a fogoly herceg körül. Hazájára, az elnyomott nemzetre gondolt. Felesége bájos vonásai, a két védtelen Rákóczi fiú fel-feltüntek lelkében. S a börtön sötét falai közt, eszébe jutott sokszor Bercsényinek az a mondása, hogy ne várj irgalmat az osztráktól. Csak a kard mentheti meg a magyart ezektől. Hat hét múlva felnyílt a börtön vasas ajtaja. Rákóczi szabadabb levegőt szívhatott, de csak addig, a míg a vérbírák elé vezették. Német katonák kísérték s egy fiatal dragonyoskapitány. A nemes fogoly őrizetére rendelt dragonyos század parancsnoka, bizonyos Lehmann nevű poroszszármazású fiatal kapitány volt, a ki Rákóczival e nehéz helyzetében is illő becsülettel viselkedett. • Rákóczi azonban kijelentette a vérbírák előtt, hogy csak Lipótnak felel. A vérbírák hüledezve hallgatták e feleletet, s visszakísérték börtönébe. Rákóczi most már -belátta, hogy vesztésére törnek. Ha nem menekül, legyilkolják, mint legyilkolták nagyatyját. Lázongott a lelke ennyi gyalázatosságot, gonoszságot tapasztalván. Ámde megsegítette Istene. Hű feleségének, kit magát is fogva tartottak egy bécsi kolostorban, sikerült a herceg pártjára megnyerni az őriző század főtisztjét, a nemeslelkű, őszinte Lehmann kapitányt. Ő saját élete kockáztatása árán vállalkozott Rákóczi megmentésére, egy fiatal zászlótartó, a Montecuccoli ezredbeli öccse segítségével. Egy novemberi este ugyanis, a Rákóczi börtön ajtajától Lehmann kapitány valami ürügy alatt eltávolította az őrszemet. Rákóczi ezen idő alatt menekült ki a kapitány szobájába, a hol már várta a vérteszászlótartó. Itt Rákóczi maga is a Montecuccoli ezred közvitézévé öltözött, kardot kötött az oldalára, megölelte a nemes Lehmann kapitányt s aztán a fiatal zászlótartó podgyászát vállára vetvén, szemére húzott kalappal, mint gazdáját, úgy követte a zászlótartót Rákóczi.