Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906
MHBH H_ n__ H n 92 Utolsó jószágától is megfosztották a jobbágyot. Sőt a sárosi várkastély kapu kulcsa is valamelyik német káplár kezére volt bízva. Az osztrák durvasága ellen belső családi otthonában sem volt maga Rákóczi sem biztos. Rákóczi legbelsőbb, legbizalmasabb barátja a dús gazdag nábob, székesi gróf Bercsényi Miklós ungi főispán volt. Igazi szilaj magyar. Rajongott a nemzet szabadságáért és a magyart vallotta legdicsőbbnek. Nyiltan küzdött a magyarság letiport jogaiért. De kudarcai, küzdelmének hiábavalósága meggyőzték, hogy most már a magyar csak karddal verheti ki a bitorlott hatalomból az osztrákot. Ennek a lángoló lelkű hazafinak a gyújtó befolyása alá került a fiatal Rákóczi. Bemutatta előtte a magyarság elárvult helyzetét. Szive mindjobban meggyőzte arról, hogy ha ő neve dicső múltjának, a Rákóc/.i nevéhez fűződő szent hazafiúi vezérkötelezettségének meg akar felelni, akkor nem lehet más célja, más vágya, mint emlékira'aiban meg is irta, a szabadságszeretete és az édes hazát az idegen járom alól fölmenteni. A zboróí várkastély száz hires hársfája alatt Rákóczi és nagy Bercsényi Miklós sokszor értekeztek így bizodalmasan a haza, a nemzet nagy siralmáról. Bercsényi biztos volt abban, ha a magyar nemzet feltámad, nem marad vezér nélkül, mert akkor kirántja ősi kardját a Rákócziak ezen dicső és daliás sarja. S elkövetkezett az idő, hogy ősei kardját kihúzta és hogy a hadak élére állott szép Rákóczi. 1700. tavaszán kétszer virágzott még a zborói hársfa is, azok a gyönyörű hársfák, melyek alatt Rákóczi szép feleségével annyiszor andalgott és mely illatos lombok alatt a piros pozsgás magyar dajka, édes magyar dalát dalolva ringatta arany bölcsőjében a hercegi pár kis fiát József herceget. A kisebb György herceggel szomorú esztendőben, 1701-ben ajándékozta meg Rákóczit neje, Amália. Ebben az esztendőben a sárosi várhoz közel állomásozott egy belgái származású, bizonyos Longueval nevezetű hadnagy. Behízelgő modorú, művelt férfi volt. A nyilt jellemű Rákóczi bizalmába is ezen tulajdonságai által férkőzött be. Francia nyelven folyékonyan beszélt Longueval, miért is Rákóczi nagyra becsülte a sárosi magányban. Mindig szívesen fogadta házánál, noha a magyar urak előtt, mint a többi osztrák zsoldos, ugy Langueval is gyűlölt személy volt. De hiába intették tőle Rákóczit. Longueval bizalmas beszélgetés közben erősen kikelt a zsoldosok garázdálkodása ellen s tűrhetetlennek nyilvánította az idegen uralom tatár pusztításait. Rákóczi komolyan vette e kísértő és kém szavát. Hitt neki. És midőn 1700. őszén meghalt Károly spanyol király és mind a francia, mind az osztrák gyújtogatni kezdte a spanyol örökösödés háború aknáját, ekkor Longueval hadnagy alkalmasnak találta az időt, hogy Rákóczit a bécsiek hálójába csalja s előadta, hogy ő hosszabb szabadságra megy hazájába és mivel ellátogat Párisba is, szívesen szolgálna Rákóczinak. Es ha a hercegnek volna valami írni valója XIV. Lajos francia királyhoz, ő ezt a levelet készséggel kézbesíti. Rákóczi belement a tőrbe. A francia király figyelmébe ajánlotta Longuevalt és általános kifejezésekben írt a magyar állapotokról. Ekkor a hercegtől melegen elbúcsúzott Longueval, de Bécsben stációt tartott. Bemutatta az udvari körökben Rákóczi levelét. Azután válaszért indult Versaillesbe, majd a francia király levelével ismét fölkereste a gyanútlan Rákóczit, azonban Bécsben előbb olvasták ezt a levelet is, a melyre most Rákóczitól újabb választ kért. Rákóczi megírta ezt a levelet is. Többet ebben sem mondott, minthogy
