Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

91 diadalma még sem volt hasztalan. Az elfogott osztrák főtisztekért kicserélte imádott feleségét, Zrinyi Ilonát. Azonban az édes anya, hiába könyörgött, Ferenc fiát nem vihette magával. Zord télen találkozott utoljára a nagyaszszony férjével Moldvában s az öt szakállas főrend közül alig ismerte fel édes férjét, a daliás Thököli Imrét. Ők már ott is pusztultak el a bujdosásban. A márvány tenger partján alkonyodott be életük napja. Ezalatt a feketecsuhás jezsuita atyák a haza, a szabadságszeretetét, a nagylelkűséget, nem tudták kiirtani a fiatal Rákóczi szivéből. A magas műveltséget játszva sajátította el. De a régi magyar lovag család sarja a kolostorban sem tagadhatta le hajlandóságát a vitézi élet iránt. Mesterileg lovagolt, bajnoki kézzel forgatta vívásközben a kardot. Azonban a biborruhás gyám Kollonics, hiába mesterkedett. Az ifjú Rákóczit a szerzetes életre nem vehette reá. Merészebb vágyai voltak annak a kényelmes, előkelő papi állásnál. Otthon a,szegény magyar hazában elnyomott népek ezre várta a szabadító Messiást. Úgy lehet, a fiatal kolostori növendék nagy lelkében már ekkor is derengett némi sejtelmes fény ama dicső hivatás felől, melyet később egy nemzet szeretete, bizalma ruházott vállaira. Ámde lelke hevét, szíve vágyait csillapította. A tanulásra fordította idejét. Anyanyelvén kívül latin, német, francia és olasz nyelveken is tökéletesen beszélt. Hitbeli buzgóságai ellen sem panaszkodhattak az atyák, ha mindjárt a szerzetes életre nem is kívánkozott a fejedelem úrfi. A jezsuita kolostorban, a császári udvar pompája között is, a nemes Rákóczi sarj maradt ő. Ekkor történt, hogy Kollonics bibornok elment Rómába: s ezen idő alatt a fiatal Rákóczit kiszabadította sógora, Aspremont-Reckheim gróf, főtábornok a jezsuiták kezéből, sőt sikerült neki, hogy a tizenhatéves fejlett ifjút a császár nagykorúvá nyilvánította, ezzel együtt javai egyrészét is rendelkezésére bocsátotta. Képzelhetni a ravasz Kollonics dühét, a ki a Rákóczi javakat már egészen bent képzelte a biztos papzsákban. Aspremont gróf ekkor már másodszor játszotta ki őt. Először akkor, midőn Juliánkát megszöktette a kolostori rabságból és a fejedelmi leányt oltárhoz vezette, így védelmezvén őt a további igazságtalanságok ellen. Rákóczi Ferenc, hogy ekkép szabadult a homályos kolostorból, gyönyörittasan tekintett az életbe. Mosolygó tisztának látszott előtte minden. Az elnyomott magyar nép fojtott, keserű sóhajai nem hatottak reá. Hálát érezett mindenki iránt. De telhetetlen dühvel agyarkodtak a nemes ifjú ellen a k;ipzsi osztrákok és a csehek. Átkozták is. Féltek is tőle. Magyar volt. Mikor Rákóczi sárospataki várába érkezett, szomorúan tapasztalta, hogy őseink ezen hires vára is német őrséggel van megrakva. Itthon csak a nyomort látta mindenütt. Később aztán Rákóczi elutazott mellette levő kíséretével Rajna mellé s ott beállott Bádeni Lajos táborába. E táborozás végzetes fordulatot hozott életébe. Megismerkedett a lieszszeni fejedelem fiatal leánykájával, Amáliával. A bájos hercegkisasszonyra sógora, Aspremont gróf hívta fel a fiatal Rákóczi figyelmét. A tábornok és felesége Rákóczi Juliánka reábeszélésére meg is kérette a bájos leányka kezét, ki mind szépségével, kedvességével, de születésénél fogva is méltó volt Rákóczihoz Áz esküvőjüket 1694. őszén tartották. Azután haza jött születése földjére. A magyar nép áldásba foglalta a nevét. De Rákóczi annál nagyobb gyötrelmeket szenvedett a németektől. Mindegy volt ezeknek bárki, magyar úr, vagy magyar paraszt. Egyaránt mérgezték ezek a rablók a magyarok életét. Gazda módjára betelepedtek és parancsoltak a Rákóczi váraiban is.