Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

36 törvényes nemzeti alkotmány helyreállítását sürgették. Az országgyűlést erre feloszlatták; a megyékben az alkotmányos tisztikar lemondott s kinevezett hivatalnoki kar jött helyébe. A nemzet a passiv ellentállás terére lépve az adófizetés megtagadása által akarta kidacolni a maga alkotmányos jogainak helyreállítását. Azonban Schmerling államminiszter erővel akarta ez ellenállást megtörni. Az adót katona-karhatalommal kezdé behajtani; s hogy a magyarokat megpuhítva engedelmességre hajlítsa, odahatott, hogy a magyar korona tartományai külön küldenének képviselőket a bécsi birodalmi gyűlésre. Gróf Nádasdy Ferenc, erdélyi udvari kancellárnak sikerült is ugyan Erdélyben a szászokat és románokat erre bírnia ; a magyar megyék és városok követei azonban nem jelentek meg, még Horvátország is távol maradt. Schmerling azonban nem tágított s azon reményben, hogy a nemzet végre is belefárad az ellenállásba, folyton húzta-halasztotta a viszályos közügyek kiegyenlítését. Körülbelől 4 évig tartott e feszült és nyomasztó állapot, midőn Deák Ferenc, a nemzeti ellenzék köztiszteletben álló vezére 1865. húsvét hétfőjén egy cikket tett közzé a Pesti Naplóban, mely cikkben Deák síkra száll Schmerling közlönyének, a „Botschafter"-nek egyik cikke ellen, melynek írója a magyarokat az uralkodóháztól való elszakadással vádolja s az ő megátalkodottságuknak tulajdonítja, hogy a kiegyezés nem jöhetett létre. Deák szokott méltósággal felelt e vádakra. Kimutatta, hogy valahányszor az elszakadás vágya támadt Magyarországon, annak okát nem a magyarokban kell keresni, hanem az osztrákokban. Mert mióta Magyarország az osztrák tartományokkal ugyanazon uralkodók alá került, a bécsi miniszterek mindig arra törekedtek, hogy Magyarországot törvényes függetlenségétől s alkotmányos jogaitól megfosztva a birodalomba beolvasszák; sikerült is nekik több ízben megcsorbítani az ország jogait, de ennek nemcsak a nemzet, de az uralkodók is mindig kárát vallották; miért is mindig a jobb belátásra jutott uralkodók igazságszerető szívében talált a nemzet sérelmeinek orvoslatot. A nemzet most is egyedül fejedelme igazságszeretetétől várja a miniszterek törvénytelen kormánya által megcsorbított nemzeti jogok helyreállítását. A hazafias szózatban kifejezett remény nem is hiusult meg. Ő Felsége Ferenc József császár, ön szíve sugalatát követve, eltökélte magát, véget vetni miniszterei kísérleteinek, s kényuralmának, mely a magyar nemzet jogainak elnyomásával s innen eredt folytonos elégedetlenségével egyszersmind a birodalom erejét s hatalmát is mindinább fölemészté. Személyesen az országba jött tehát, meghallgatni annak kivánatait. A nemzet határtalan lelkesedése jutalmazá az igazság ösvényére tért fejedelemnek e lépését, melyet a bekövet-