Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

37 kezendő kiegyenlítésnek, a nemzeti jogok helyreállításának zálogául tekintett. És valóban a Pestről távozott fejedelem az új ösvényen haladva azonnal megváltoztatta kormányát; Magyarországot addig is, mig ügyei véglegesen rendeztetnének, a hazafias keblű Majláth György mint udvari kancellár és br. Sennyey Pál, mint főtárnok mester s helytartósági elnök kormányára bízta; az év végére pedig országgyűlést hirdetett. Ennek megnyíltával a fejedelem trónbeszéde s a nemzet iránt nagy rokonszenvvel viseltető bájos angyali Erzsébet császárné jelenléte a legszebb reményeket ébreszté a gyors kiegyenlítésre. A felette bonyolódott ügy rendezése azonban, melyre a haza bölcse, Deák Ferenc adta a vezéreszméket, bár mind a két részről jóakarat s engedékenység nyilatkozott, nagy nehézségekre akadt. A tárgyalások folyamán kiütött a már régen készülő poroszosztrák háború, melynek oka a német hegemónia kérdése volt. A porosz, hogy Ausztria erejét megossza, Olaszországgal .szövetkezett. Olaszországban Albert főherceg Custozzánál, Tegetthoff Lissánál a tengeren ugyan győzelmet arattak de az északi harctéren a porosz győzött, az osztrákok Csehországban ismételten vereséget szenvedtek, a legsúlyosabbat 1866. július 3-án Königgrátz mellett. A győztes poroszok már Morvaországon át Magyarországba nyomultak s Bécset fenyegették, úgy hogy a császár kénytelen volt 111. Napoleon közvetítésével fegyverszünetet, utóbb békét kötni. A béke értelmében Ausztria elvesztette Velencét és végkép kiszorult Németországból, a hol Poroszország vette át a vezéri szerepet. Az osztrákok vereségét titkos kárörömmel nézte a nemzet, mert meg volt győződve, hogy siettetni fogja a kiegyezés megkötését s a nemzet jogos érdekeinek kielégítését. Csakugyan O Felsége még a fegyverszünet megkötése előtt június 18-án Bécsbe hivatta Deákot, hogy vele a teendőkről tanácskozzék. Deák kijelentette, hogy a nemzet most sem kiván többet, mint azelőtt. A kormányalakítást Deák nem vállalta el, sőt e kormányba belépni sem volt hajlandó. De kijelenté, hogy készséggel pártolja azt a kormányt, mely eszméit megvalósítani igyekszik s mint a kormány alakítására legalkalmasabb férfiút, Andrássy Gyula grófot jelölte meg. Andrássyt a császár még aznap Bécsbe hivatta, s ő a magyar ügyben követendő politikára nézve egészen úgy nyilatkozott, mint Deák Ferenc. November 17-ére megint összehívta a Felség az országgyűlést, a mely buzgón folytatta tárgyalásait. 1867. február 17-én a Felség kinevezte a második felelős magyar minisztériumot, a melynek tagjai lettek: Andrássy Gyula gróf elnök és honvédelem, Wenckheim Béla br. belügyi, Éötvös József br. vallás- és közoktatásügyi, Hor-