Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

34 Kedves Ifjak! A nap már áldozó félben van. Még egyszer felragyog a hegygerinc peremén s küldi felénk immár bágyadtabb búcsúsugarait. Az alkonyt tomboló vihar, zuhogó záporeső előzte meg s most millió vízcsepp, mint megannyi gyémánt, rezg a fűszálakon, a virágszirmokon s a búcsúzkodó nap még egyszer ragyogtatja sugarait az atomok világában. Az Isten áldása kisérje uralkodónk végső lépteit ; az Isten áldása legyen uralkodásának utolsó évein! Éljen a király! Éljen a haza! Éljen! Xántus Gábor tanár beszéde: Örömünnep megünneplésére jöttünk össze a mai napon. Ritka és magasztos ünnepet ül ma az egész nemzet, a koronázás 40 éves évfordulóját. Mert bár a nemzet életében 40 év csak parány, az emberi életben nagy idő, de kétszeresen, ha az uralkodás nehéz gondjai közt telik el. S ma, midőn az egész ország kitörő lelkesedéssel ünnepel, lehetetlen, hogy annak az ősz uralkodónak eszébe ne jusson egész múltja, mely egy darab történelem fájdalmával, örömével egyaránt, mert ő sem volt kivétel, végtelen sok bánat, csapás érte, de megnyugodhat abban a tudatban, hogy megértve nemzetét, igazságosan és bölcsen uralkodott oly hosszú időn át s ma örömmel tekinthet vissza erre a múltra. A szabadságharc leverése után az akkor még ífju fejedelem környezete által félrevezetve, nem értette meg nemzetét, a lovagias magyart; a nemzet titkos és nyilt ellenségei befolyása alá került, a kik a nemzetet minden jogaitól megfosztották, elvették alkotmányát, az igaz hazafiakat száműzetésbe menni kényszerítették vagy kipusztították; egy nagy temető lett az egész ország, sok ezer sebből vérezve, fájdalmának még kifejezést sem adhatva: ennyi rombolás láttára a fejedelem gondolkozóba esett, keresni kezdte a rombolás okait, de a valódi okokat még akkor nem találta meg. 1857-ben azonban kis fordulat állott be a helyzetben. Ekkor ugyanis ifjú, szép nejével, Erzsébettel beutazta az országot s a nép ragaszkodása, melyet útközben tapasztalt, mintha meglágyította volna szivét. Hatással volt reá bájos neje is, a ki kezdettől fogva részvéttel fordult szerencsétlen nemzetünk felé és sorsán enyhíteni törekedett. Visszatérése után némi engedményeket adott, főleg a nyelv érdekében. Hazánk viszonyaiban döntő kedvező fordulatot azonban csak külső bonyodalmak idézhettek elő. Már a krimi orosz-török háború alatt tanúsított magaviselete következtében Ausztria ellenségévé tette