Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

33 hasonlóság. Történtek dolgok, melyek a mai nemzedék szívében is felébresztették s megértették vele azt az érzést, hogy mit jelent az, mikor egy szabadnak született nemzet hosszú, kinos megpróbáltatások után visszakapja, vagy visszaszerzi szabadságának törvényeit, jogait és alkotmányát? A király azonban eltávolítá a bajt, mely alkotmányunkat fenyegette. Van okunk tehát reá, hogy ünnepeljük a koronázás 40-ik évfordulóját. Csakhogy egy haladó munkás nemzet ünnepe nem állhat csak tisztán pompából és muló csillogásból. Kell, hogy egy ilyen ünnep gazdagodása legyen a nemzet hasznos értékeinek és üdvös intézményeinek. Az ünnep pompája új alkotásokat hozzon létre, alkotásokat, melyek az ünnep után is megmaradnak a nemzeti élet munkás hétköznapjai számára, humánus célok szolgálatára és a hazafias és testvéri érzés ápolására. Es lesznek ilyen alkotások! Az első alkotás lesz egy nagy munkáskórház, melynek költségeire két millió koronát ad a magyar állam. A második alkotás az Erzsébet-Népakadémiának egy MunkásOtthonná való átalakítása és fölszerelése százezer korona költséggel. A harmadik alkotás az óbudai határban épülő Árpád-templom lesz; a nemzet hálájához méltó megjelölése ez annak a földnek, a melybe honalapító fejedelmünk porai vegyültek. A templomot lombos liget öleli majd körül; benne egy égbe törő obeliszk. Ennek költségeire fél millió koronát szánt a kormány. A lombok titkos susogása misztikusan értésünkre fogja majd adni, hogy Árpád hős szelleme körülöttünk és a templom fölött lebeg és őrködik. Végre az alkotásokból jut a horvát fővárosnak, Zágrábnak is. A zágrábi kereskedelmi múzeumot ugyanis kétszázezer koronás befektetéssel bővíti és gazdagítja a magyar állam. íme, ezek a koronázó jubileum alkotásai! Nyújt ajándékot a humanizmusnak, a népművelődésnek a históriai kegyeletnek és annak a testvéri érzésnek, a melynek melege a magyar nemzet szívéből mindig kiáradt a históriailag hozzátartozó testvérnépekre. Legyen Isten áldása ez ünnepen, a magyar nemzeten és koronás királyunkon, aki a nemzet kulturális érdekeit és jólétét mindig szívén hordozta s akihez mindnyájunknak, nektek is kedves tanuló ifjak, hűséges, loyalis ragaszkodással kell viseltetnünk. Értsék meg mindenkor egymást a magyar nép és koronás királya! Mint Kisfaludy Sándor mondja: „A fő és test fogjon kezet: Egy értelem, egy érezet Lelkesítsen tégedet, S ne féltsd, magyar, létedet." 3