Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

28 a himnusz hallatára dohog fel magasan minden magyar ember keble. Szóval, az emberi szív legnemesebb érzelmei: istenfélelem, hazaszeretet stb. mindig dalban keresték és találták meg legméltóbb kifejezésüket. De a zene a legáltalánosabban elterjedt szépművészet is. Minden népnek, még a műveltség legalacsonyabb fokán állónak is, megvannak a maga dalai vagy a dalnak nétni nyoma; minden embernek megvan a maga kedvenc nótája. Némely dal, némely zeneszerző művei pedig az egész művelt emberiségnek közkincseivé lettek. Mely más szépművészet ről lehet mindezt ily apodictikus határozottsággal elmondani? Van e még művészet vagy tudomány, mely az egész emberiséget ennyire meghódította volna, melyben egyformán gyönyörködik mindenki?

1 Es mégis mennyire elhanyagolja azt az iskola. A modern pedagógiai elv nemcsak a lélek, de a szív kiművelését is követeli. Minő eszközzel lehet eme célt inkább elérni, mint az énekkel és zenével? Követeljük tanulóinktól, hogy a klasszikus remekírókat minél behatóbban ismerjék meg, ifjúsági színházi előadásokra járatjuk őket és ugyanekkor a zenei remekírókat, még a hazaiakat sem véve ki, hírből sem ismerik. Pedig nincsen szépművészet s a mathematikát kivéve, nincsen tudomány, mely a tökéletességnek oly nagy fokáig emelkedett volna, mint általában a zene. Az általános műveltség, melynek megszerzése határozottan kifejezett célja középiskoláinknak, nem lehet általános, ha a zenének és irodalmának némi ismerete is nem foglaltatik egyúttal benne.

2 Ezen hiányokat látva, gimnáziumunkban az énekoktatás eddigi gyakorlatát módosítottuk és más alapokra fektettük. Az intézet tanulóinak nagy száma is módosítást követelt. A heti 2 óra helyett 5 órát vettünk fel. úgy, hogy az eddig szokásban volt együttes énektanítás helyett a tanulók osztályonkint szétválasztattak. Ebben, eltekintve a pedagógiai szempontoktól, kettős cél vezetett: egyrészt, hogy az egyes tanulók zenei érzéke inkább megismerhető és fejleszthető legyen, másrészt, hogy az énekhez olyannyira szükséges elméleti ismeretek is a tanulóval könnyebben és bővebben közölhetők legyenek. Mert az énektanítás eddigi eredménytelensége a voit helytelen beosztásban keresendő. Az új beosztás szerint minden egyes osztály külön külön reszesiilt heti egy órai énektanításban, bár magát a tanítás anyagát még nem lehetett az osztályok szerint szétválasztani; minden osztályban az elmé leti oktatás a legelemibb zenei ismeretek közlésével kezdődött. Ennélfogva a végzett tananyagot illetőleg nem lehetett az egyes osztályok között szoros határokat vonni, a különbség mindössze az volt, hogy a IV. osztály pl. gyorsabb tempóban haladt előre, mint az l. osztály. Azonkívül különös gond fordíttatott a hangjegyek ismertetésére, a kótaolvasásra. A tanulók zenei érzékét puhatolván, feltűnően nagy volt ama tanulók száma, kik a zenei hallás minimális fokával sem rendelkeztek. 1 Hogy még az állatokbanjis megvan az énokbon való gyönyörködés ösztöne, elég talán felhoznom, íiogy a fülemile költés idője alatt dalolással mulattatja párját; némely madár a fogságban egészen elnémul; a görögök sok szép regét tudtak a dalnak az oktalan állatokra, sőt az élettelen tárgyakra való hatásáról. (Árion, Orpheus.) 2 Mag/ baj, hogy egy egyetemünkön sincsen a zenének és irodalmának tanszéke. Ennélfogva tudományosan képzett ének- és zenetanárokat hazánkban nem lehet nevelni. A külföld már ebben is megelőzött bennünkot. Így pl. Lipcsében, Németországban, rendos tanszék van a zene számára szervezve.