Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905
29 E visszás állapot sok tanulónál bizonyára nem veleszületett természeti fogyatkozás, hanem kétségkívül az ének teljes elhanyagolásából keletkezett. Midőn 150 tanuló volt egy teremben összezsúfolva, teljes lehetetlenség volt ellenőrizni, vájjon mindenki énekel-e, lehetetlenség volt hallásukat megismerni. Az elméleti ismeretek bővebbi ismertetésével azt akartuk elérni, hogy a tanulókat az összhangzatos énekre, más szóval a műénekre kellőleg előkészítsük és ezáltal a zenei remekművek megértésére és valódi élvezetére őket képesekké tegyük. E célból kívánatos volna, hogy a tanulók vagy azok egyik éspedig fogékonyabb része hangversenyeken részt vehessen, ami nem is ütköznék nagy nehézségekbe. Hisz manapság talán nincsen egy városunk sem, ahol ilyen hangversenyeket nem rendeznének. Hogyha a tanulókat szépérzékük fejlesztése végett ifjúsági előadásokra visszük, miért ne lehetne ugyanezt a hangversenyeknél tenni ? Sőt annál is inkább, mert bárminő legyen is a zenei thema, csak jót, szépet és nemeset hall ott a tanuló 1 így fogva fel az énektanítás célját, így szervezve az énekoktatást, az annak megfelelő eredmény nem maradhat el. Intézetünkben ez az eredmény természetesen még nem közelítette meg az általunk annyira óhajtott sikert. Ennek oka a kezdet nehézségén kívül a gimnázium helyi viszonyaiban rejlik. Nem szólva arról, hogy az intézetnek nincsen annak megfelelő helyisége (másutt sincs!), még csak harmónium sem állott rendelkezésünkre. De az idő talán meghozza ezt is. És talán megérjük még, hogy a középiskola tantervében mindez ideig teljesen elhanyagolt, sőt az új Utasítások ban egyáltalában meg sem említett énekoktatás is el fogja nyerni méltó helyét, amely őt mind tárgya nemességénél, mind általánosan elterjedt voltánál, mind pedig célja magasztosságánál fogva jogosan megilleti. Kollwentz Rezső. •A színházi előadásokról nem lehet ugyanezt mondani: így pl. „Liliomfi" c. vígjáték elóadatásánál kérdés, vájjon minő okulást merít abból a tanuló. Pedig az is ifjúsági előadásra szánt darab. Sót magukat a remekírókat sem lehet válogatás és óvatosság nélkül a tanulók kezébe adni.