Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

25 meggyülöltettók vele a rajzot s így kapott lábra az az elv, hogy csak az tudhat rajzolni, akinek rátermettsége, tehetsége van. Persze nem tudtak annak tudatára ébredni, hogy a módszer a hibás. Mit szólnának vájjon a régebbi rajzmesterek ahhoz, ha meglátnák, hogy a mai IV. elemista mily játszva rajzolja meg az elébe helyezett virágot, levelet, bögrét, kalapot. Sajnos, régebben sokan úgy tekintették a rajzot, mint szükségest arra, hogy későbbi életpályánkon hasznát lássuk, nem pedig, mint általános jellegű nevelőeszközt. Pedig nemcsak a művésznek, rajztanítóknak kell rajzolniok tudni, mert a rajz minden pályán hozzájárulhat ahhoz, hogy az illetők szakmájukban, mint fontos kisegítő eszközt használhassák, de meg kiszélesíti látókörüket, Ízlésüket nemesíti, ítéletüket fejleszti. Az ilyen ember nem lesz arra rászorulva, hogy valami szép tárgyat, képet látva, elfogadja mások Ítéletét, akár helyes az vagy nem. Hanem maga is megfigyelheti annak szépségeit s maga alkothat ítéletet felőle. Az elemi iskolát tehát, amint láttuk, friss, üdítő fuvalom lengi át. A rideg termek elevenné, színessé lesznek ; melegséget kölcsönöz nekik az a szeretet és kedv, amellyel a rajzzal foglalkoznak. Vajha ilyen derűs világ lenne középiskoláinkban is, de reméljük, hogy rövid idő alatt oda is bekékvókozik. (Bocsánat e kifejezésért, de a modern irány úttörőit barnumistáknak.. célozva annak amerikai származására, törekvéseiket pedig kékvókozásnak nevezték.) A gimnáziumban még a régi rendszer dívik. Nézzük csak meg, hogyan és mit tanulnak ott rajzolni ? Az I osztályban a rajz tisztán mértani. Nemhogy a pontozott irkákkal agyonkínzott gyermeket megszabadítanák nyűgétől, hanem még inkább megkötik, még inkább lebilincselik a négyzetes hálóval. Ebbe rajzol különböző irányú egyeneseket, vonal-, szalagmeneteket, meandereket, sőt görbéket is, de körzővel. Rontja a szemét a négyzetek számolásával, bénítja lelkét az unalmas egyformaság, hát még a síkidomokból összetett padozatminták százszoros ismétlődése ! Nem ilyen eredményeket várunk a rajztól. így nem is csoda, ha a gyermek az év közepén retteg a rajztól s ha csak módját teheti, igyekszik magát az alól felmentetni. A második osztály tananyaga mértani testek axonometrikus rajzolása. Ez abban áll, hogy egy függőleges, vízszintes ós ferde egyenes közé kell neki kockát, hengert, kúpot, gúlát rajzolni. Egyszóval, megtanulja a testeket rajzolni, úgy, amint azt a természetben sohase fogja látni, megtanul hamisan rajzolni. Próbáljunk meg év végén egy testet elébe tenni, azt nem fogja úgy lerajzolni, amint látja, hanem ahogy azt a Cavalieri perspektíva alkalmazásával megtanulta. Nehéz is lesz ennek a gyermeknek később megmagyarázni, hogy vonaltávlat is van a világon. Ilyen geometriai tortúrák után megsajnálják a gyermeket s a sok kínlódásért a 3. és 4. osztályban kap egy kis vigasztalót, de ebben sincs köszönet. A tananyag itt fali minták után rajzolandó síkdíszítmények, — de hogy valahogy meg ne feledkezzék 2 évi kínzójáról, — mértani alapon. (A geometria és szabadkézi rajz, mint házaspár ellen, már régen meg kellett volna indítani a válópert.) A két évi díszítményrajzolás alatt szép eredményt látunk. A gyermek megtanulja használni a kopirpapirost, s év végére nagyszerűen tud radírozni. Rajzóráit is azon gondolattal kezdi meg, hogy bárcsak vége volna már.