Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

24 Az amerikai mozgalom áthatott az európai kontinensre is, első sorban Angliába, azután Németországba, hol különösen foglalkoznak az eszme kifejtésével. Mindenütt bizalmatlanság, kétkedés fogadta s heves csatát kellett vívnia a régi rendszerrel, míg győzedelmeskedett. Az 1900. évi párisi világkiállítás alkalmával tartott nemzetközi rajzoklatási s később a berni kongresszuson már mint ismert dologgal foglalkoznak s behatóan tárgyalj ák. Ezen fórumokat megjárva, érkezik hazánkba s hazai úttörői lesznek a mozgalomnak Györgyi Kálmán rajzszakfelügyelő, a főváros elemi iskolái, Bárczy István tanácsos. A közoktatásügyi tanács átveszi a fővárosi elemi iskolák tantervét, a kultuszminiszter tájékoztató tanfolyamot rendez a középiskolai tanárok részére, Nadler Róbert mintarajziskolai tanár vezetésével, ki behatóan tanulmányozott ez irányban a külföldön. A kurzuson lévő tanárok megismerve az új irányt s meggyőződve annak előnyeiről a régi rendszerrel szemben, szerteviszik hazánkban, hogy hirdessék s hogy próbálkozzanak vele. Majd egybegyűlnek Budapesten nagygyűlésre s ott szóval és rajzkiállítások útján beszámolnak a tanfolyam óta tapasztalt s elért eredményekkel. Közben s utána gyermekrajzkiállításokat rendeznek Budapesten, Kolozsváron, Nagy-Becskereken ; különösen Györgyi Kálmán fáradozik sokat e téren, hogy mintegy megteremtse a helyesen induló s fejlődő rajzolás abcéjét. Szorgalmasan kutat a rajzolási kédv legelső megnyilatkozásaiban, tudniillik, mikor a gyermek először kap táblát és palavesszőt, papirost és ceruzát a kezébe s a mikor a falat, padlót s a szobának bútorait sem kiméli meg, hogy rajzolási vágyát kielégíthesse Ezeken egy pár kúsza vonással ^uegnyílik előttünk a gyermeki lélek megnyilatkozásának aranybányája. Ugy külföldön, mint hazánkban szorgalmasan gyűjti ezeket a kis műremekeket, majd rend szerbe foglalva, kiállítja. A kiállításnak nagy érdeme, hogy megmutatta, mely úton haladjunk tovább s nyilvánosan megkezdte a harcot a régi élettelen rendszer ellen és sok becses adattal szolgált a gyermeklélek megismeréséhez. A gyermeklélek ezen megnyilatkozásaibari három korszakot különböztethetünk meg. Első az alaktalan rajzolás kora: midőn a gyermek szabálytalan, kúsza vonalakat rajzol; második a képzeletszerű íajzolás kora: a melyben legnagyobb a rajzolási kedv s szabad tere van a gyermek csapongó képzeletének; harmadik korszak: a természetszerű rajzolás kora, melyben a csapongó képzelet lankad, hanem a gyermek igyekszik a tárgyakat és jelenségeket megíigyelni, s azokat lehetőleg részletesen visszaadni, vagyis megkezdődik a természet után való rajzolás. Ezen úgynevezett gyermekrajzok egész poétikus világát tárják fel a gyermeki léleknek, melyekben kedv, pajzánság, képzelő tehetség és alkotásvágy nyilatkoznak. Azért tehát arra kell törekednünk, hogy a gyermekben rejlő megfigyelőképességet felkeltsük; induljunk ki az ő naiv felfogásából s ösztönözzük arra, hogy maga keresse, ismerje s szeresse meg a szépet. Sajna, ez eddig nem így volt. Ugyan a míg a gyermek az iskolába nem került, addig fantáziája nem volt megkötve, de már az elemi iskolá ban belekerült a pontozott irkák hálójába. S ez megfosztotta szabadságától s a pontok szigorú határain belül rajzolt, előnyomott és előrajzolt minták után különböző helyzetű egyeneseket, mértani idomokat, házat, kerítést, eszközöket. Nem is csoda, hogy ilyen lélekölő kínlódások után