Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

20 megállapítását, a tanulóknak értelmes, önálló ós szorgalmas munkásságra való szoktatását. A fegyelem fentartására az éber felügyeletet s a higgadt, gyöngéd, humánus, de azért atyai szigorral egybekötött bánásmódot honosítottam meg. Mindjárt az első évben a középiskolai törvény, rendtartás, utasítások és rendeletek, nemkülönben a tanterv, tanmenet, módszer és a fegyelem beható megvitatását tanári tanácskozmányok tárgyává tettem. A modern pedagógia és didaktika követelményeinek megfelelő új szellemet és rendet igyekeztem ezen ósdi intézetbe behozni. A taneszközök gyarapításához is azonnal hozzáfogtunk. Mindjárt az első évben 8 szobát béreltünk ki azok elhelyezésére s a rendes tanszerátalányon kívül 600 koronát eszközöltünk ki a minisztériumtól új taneszközök beszerzésére; a szertárhelyiségek lassacskán még 7 teremmel bővültek, a rendkívüli tanszerátalány pedig több éven át együttesen 3400 koronára rúgott. Mivel már a jászberényi főgimnáziumnál sikerült nekem 2 év alatt 8000 koronával segélyegyletet alapítanom, tudván azt, hogy az ember élete csak akkor boldog, ha teljesíti kötelességét és jót cselekszik; Auguszta kir. hercegnő szavai szerint: „A legnagyobb boldogság abban rejlik, hogy szenvedő embertársaink kínjait csillapítsuk és nyomorát enyhítsük" és mivel láttam, hogy itt is rendkívül sok a szegény tanuló, tehát első gondom volt a szegény tanulók felsegélyezésére mindjárt az első évben egy segélyző egyesület alapját megvetni A minoriták előttem már 157 évig birták a gimnáziumot s nekem kellett jönnöm, hogy a szegénj tanulók istápolására segélyző egyesület alakuljon. Éjjelnappal dolgoztam e tervem keresztülvitelén. Nappal gyűjtó'ívvel bejártam a családokat, este pedig kérő leveleket Írogattam a vidéki szülőknek és közönségnek. Mindjárt az első évben 360 koronát gyűjtöttem, mely összeg a második évben 2300 koronára emelkedett s a harmadik évben, 1889. ápr. 28-án, a segélyző egyesület megalakult, 5400 K alaptőkével. Kaffka Ignác, Kir. ítélő táblai biró úr lett az elnök, ki mindjárt beköszöntő beszédében mondá, hogy az igazgató neve is már garancia arra, hogy az egyesület sok derék polgárt fog nevelni sok szegény tanulóból. Az a remény vezetett, hogy az egyesület szoros kapocs lesz az iskola és a társadalom között s hogy a tanulókat majd egymás iránt felebaráti szeretetre és jótékonyságra szoktatja. A siker az évek során át minden várakozásomat felülmulta. Ugyanis 20 év alatt 1370 tanulónak vett a segélyző egyesület tankönyveket 3896 koronáért, 1060 tanulót segélyezett 8146 K tandíjjal és 670 tanulót ruházott fel 7817 K értékű ruhával; összesen 3100 tanulóra (egy-egy tanulót annyiszor véve, a hányféle segélyben részesült) 19.859 koronát költött. Rendkívül szép eredmény! „Oh, ha tudnák az emberek, mily jól esik a