Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

Beszámoló. Nyolc évig mint rendes tanár működtem; két évig voltam a jászberényi áll. főgimnázium és húsz évig a miskolci kir. kath. gimnázium igazgatója. Tanári működésem 30. évfordulója alkalmából röviden beakarok számolni arról a 20 évről, melyet ezen intézetnél, mint igazgató, töltöttem el. Az 1886. évi febr. 16-án 7188 sz. a. kelt miniszteri rendelettel vétetett át az intézet a minorita rendtől belterjesebb kifejlesztés céljából s én neveztettem ki ennek keresztülvitelére, mint igazgató. Ugyanilyen missziót végeztem ajászberényi főgimnáziumnál is, ahonnan egészségi okokból jöttem Miskolcra. Munkásságomat, kötelességtudásomat, alkotókészségemet, szeretetem melegét, lelkesedésem tüzét s azt az elhatározásomat, hogy iskolánk művelt, erkölcsös, jellemes, önérzetes és igazságos embereket neveljen a hazának, a felelősség érzete csak megerősítette, fokozta. Mint igazgatónak is jelszavam a kötelesség teljesítése, iránytűm a munka, vezércsillagom a hazaszeretet volt. Folyton előttem lebegett Platónak nagy erkölcsi törvénye: „Mindenki tegye meg, amire hivatott." És én éreztem magamban hivatást, hogy meg fogom közelíteni, tán el is érni azt a nagy célt, melyre küldettem, ha küzdelmek árán is, amiként a magas hegyek ormait is csak nehéz ösvényeken, sokszor töretlen utakon lehet csak elérni. Mi történt az intézet intenzívebb fejlesztésére a lefolyt legutóbbi 20 év alatt? Ez az iskola helyes igazgatásától, a tanerők képzettségétől, egészséges pedagógiai és didaktikai felfogásától, nevelői, tanítói és fegyelmező ügyességétől s az abban megalapítandó derék szellemi és erkölcsi rendtől függött. A miniszter a minoriták helyett, kik középiskolai képesítéssel nem bírtak, csupa okleveles tanárokat nevezett ki a gimnáziumhoz, mi pedig mindjárt elhatároztuk a tanítási óráknak pontos betartását s a tananyagnak és követendő módszernek a túlterhelés kikerülése végett való szigorú