Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

5 tanári és igazgatói teendőiben kifejtett lelkiismeretesséégért és pontosságáért. Mint tanár nem arra törekedett, hogy mindenáron tündökölni akarjon tanítványainak feltűnést keltő ismereteivel és képességeivel, hanem hogy a gyermek egész egyéniségét testileg és lelkileg fejlessze. Ezt megértette Miskolc város és Borsodmegye közönsége, mert gyermekeit megnyugvással bízta oly testület vezetésére, melynek lüktető ereje, szíve a mi igazgatónk, ki következetes, de sohasem túlszigorú, hanem humánus bánásmódjával talán a már fásulni kezdő ifjú lelket is oly irányba tudta terelni, hogy az akkor reá nem kedves fegyelmezés folytán becsületes honfivá fejlődhetett. Lelkiismeretes bírálója ő a gyermekies hibának, de szigorú ostorozója a vásott ifjúnak. Humánus bánásmódjával érte el azt, hogy háromszorta nagyobb számban vannak tanulóink most, mint voltak 20 év előtt, miskolci igazgatósága kezdetén. Mint igazgató becsülni tudja mindig tanártársainak munkásságát; elismerését nem tagadta meg az érdemtől; buzdításokból, jó tanácsokból soha ki nem fogyott; a munkában, kötelességteljesítésben mindig maga ment elől. Ott látjuk őt az iskolában, tanít, hivatalos teendőit végzi akkor is, mikor súlyos betegségéből felépülve, csak kocsin teheti meg nap-nap után az utat az iskolába és haza, hogy lelke megnyugvást találjon abban, hogy a rábízott munkát híven elvégezte. A kötelességszerű munkákon kívül otthonában sem feledkezett meg a tanulókról; írt számukra tankönyveket, szemléltető képgyűjteményt, hogy az ifjú,tanulni vágyó lélek szabad perceiben gyönyörködjék benne, az iskolában pedig tanulása a szemléltetés által könnyűvé váljon. Igazgatónk sokoldalú elfoglaltsága mellett talált időt és módot arra is, hogy a szegényebb sorsú tanulóknak is legyen alkalmuk, legalább míg a mi intézetünkben tanulnak, nagyobb anyagi gondoktól menten folytatni tanulmányaikat: megalapította a gimnáziumi segélyző-egyesületet s ennek nemcsak alapítója, hanem buzgó ápolója, hű kertésze ma is s fáradságot nem ismerő kitartással, lankadatlan buzgalmával oly alapot sikerült neki e célra összegyűjteni, melyből a szegény tanulókat 1800—2000 koronával lehet évenkint segíteni. Ez bizonyára a humánus gondolkozás mellett nemes szívre is vall, mert nagy fáradság, erős kitartás kell ahhoz,