Katolikus gimnázium, Miskolc, 1904

8 Tanári testületünk a f. iskola év elején tehát elhatározta, hogy más középiskolák példájára mi is kísérletet teszünk a szülői értekezletekkel. Nem hinném, hogy csalódás lesz a vége. Az első előadás tartására én vállalkoztam iskolánkra és a szülőkre nézve egyaránt égetően sürgős és fontos kérdésről, arról: hogy az egyhuzamban való tanítás jobb és célszerűbb-e, vagy a tanításnak ketté választása délelőttre és délutánra? E kérdés fejtegetése és vitatása nem akar akadémikus és elméleti lenni, ne is legyen az, hanem inkább gyakorlati és bizalmas társalgás, barátságos eszmecsere legyen, melyben fesztelenül vegyenek részt úgy a szülők, mint a tanárok. A hozandó határozatot a szülők és a tanárok aláirásával fölterjesztés alakjában fel fogjuk küldeni a kultuszminiszterhez. Tehát: A csak délelőtti vagy a délelőttre és délutánra megosztott tanítás lenne-e előnyösebb tanulóinkra és szüleikre ? E kérdés eldöntésénél az egészségi és élettani érveket, vagyis a tanulók egészségét, továbbá a nevelés-erkölcsi érveket, vagyis azok szellemi munkabírását s végül a társadalmi érveket, azaz a helyi viszonyokat kell tekintetbe venni. A mi a tanulók egészségét illeti, mind a tisztán délelőtti, mind pedig a megosztott tanításnak vannak hátrányai és előnyei. Binet kísérletileg kimutatta, hogy a tanulók, ha erősebb szellemi munkát végeznek, sokkal kevesebb kenyeret képesek fogyasztani, ebből világos, hogy a csak délelőtti tanítás, mivel ez több szellemi munka végzésével jár, főleg a kisebb tanulók táplálkozására hátrányosabb, mint a megosztott tanítás. De ezt bőven ellensúlyozza ismét az osztatlan tanítás amaz előnye, hogy szabadon hagyja a növendékek egész délutánját pihenésre, a szabad levegőn való mozgásra, játékra; jut idő a magán és rendkívüli órákra: idegen nyelvekre, zenére, rajzra, gyorsírásra stb.; a tanuló könnyebben készülhet és feladatait is könnyebben elvégezheti a következő napra. Igaz, hogy a megosztott tanításnál a tanuló a megszokott időben étkezhetik és sem kimerülve, sem túléhesen nem ül ebédjéhez, de nem marad elég nyugalma az emésztésre, mert lassan haza vánszorog, megebédel, evés után rögtön át kell néznie a délutáni leckét, ritka tanuló az ugyanis, ki már az előző napon jól elkészül a délutáni leckékből, aztán siet vissza az iskolába hamarább is, mint kellene, hogy el ne késsék, ki sem pihenve még a délelőtti tanítás fáradalmait. A kétszeri ide-oda járás is, kivált rossz időben és nagy távolságoknál, nagyon kimerítő és egészségtelen. És kellőleg nincs a fiú disponálva a tanulásra. Ugyanis a kísérletek és a pedagógiai tapasztalat igazolta, hogy a 2 —3 órai szünet nem elég arra, hogy a délelőtti tanítás okozta fáradtságot eloszlassa. A fáradtság délután nagyobb, mint délelőtt. Az üdülés ellenben sokkal egyenletesebb és tartósabb, ha a délutáni emésztési idő alatt a szellemi munka szünetel. Az emésztés ugyanis, ha pl. 2 órakor kezdődik a délutáni tanítás, csak a tanítás vége felé (4 órakor) ér véget, feltéve, hogy az ebédelés ideje a nálunk szokásos 12 — 1 óra. Az emésztés tartama alatt beállt agyi vérpangás lehetetlenné teszi a tisztességes szellemi munkát, mert álmosságot idéz elő, kivált nyáron a tantermekben uralkodó tűrhetetlen hőségben. A figyelem fentartása nagy erőfeszítésbe kerül, a mi az idegrendszer romlását sietteti. Hiszen már kétezer év előtt megmondták a pogány bölcsek: „Plenus venter non studet libenter" (tele- gyomor nem szívesen tanul). Megfontolandó az is, hogy a tanulók, ha délután is előadást tartunk, télen a messze és a városon kívül lakók, sötétben kénytelenek haza menni s otthon fáradt idegekkel vé-