Katolikus gimnázium, Miskolc, 1904

gezni tetemes feladatukat, ha ugyan végezik. Mert lerázván a napi munka terhét, csak most van ideje mozgásra, játékra. Bizony kevés tanuló ül neki a tanulásnak mindjárt, ha 3 vagy 4 óra után haza megy. És aki neki ül, meg is sinyli azt testi fejlődésében: idő előtt meggörnyed és megvénül. Meg a szellőztetés, a friss levegőnek az iskolai termekbe való bebocsátása is jobban és hosszasabban történhetik, ha délután nincs tanítás, mert ez esetben már d. u. 1 órakor, máskülönben csak 3- 4 órakor kezdődhetik az. A szellőztetés pedig igen nagy befolyással van a tanulók egészségére; óraközökben úgyis csak 10 percig szellőztethetünk. Specialiter a mi iskolánknál még az a körülmény is hátrányossá teszi a délutáni tanítást, hogy télen sokszor már délután 2 — 3 órakor sötétek a termek s rontják a gyermekek szemeiket. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor a megosztott (délelőtti és délutáni) tanítást sem mondhatjuk egészségi szempontból kedvezőnek. Legjobb volna, ha délelőtti 4 órai tanítással a tantervi követelményeknek eleget lehetne tenni, de mivel ez nem lehetséges, a két rossz közül a kevésbbé rosszat t. i. a tisztán délelőtti tanítást kell választani. Másodszor, ha a délutáni tanítást meg akarjuk szüntetni, akkor tanulmányi szempontból, vagyis a tanulók szellemi munkabírása szempontjából azt kell vizsgálódásunk tárgyává tenni: váljon képes-e a tanuló öt órán át eredményes szellemi munkát végezni, mert ha nem képes, akkor kénytelenek vagyunk a tanítást megosztani délelőttre és délutánra. Sőt mérlegelni kell a kérdést ilyen alakjában is: az ötödik órában taníthatunk-e eredményesebben vagy pedig délután? Sok fiziologus és pedagógus foglalkozott e kérdéssel. (jriesbach, mühlhauseni (Elsass) tanár, az aesthesiometerrel, azaz a bőrnek különböző helyeken a körző két hegyével egyszerre és egyenlően való érintése által a középiskolai tanulókon eszközölt kísérletei alapján azt mondja, hogy a 2 —3 órára terjedő déli szünet nem elég arra, hogy normális, munkára kész állapotot hozzon létre. Ha bármi okból nem lehetséges, hogy hosszabb déli szünetet adjunk, leghelyesebbnek látszik a délutáni tanítás mellőzése vagy csak a technikai tárgyakra való redukálása. Mivel a délutáni órák kezdetén mindig az érzéklési képesség erős csökkenése mutatkozik; a kimerülés fokozódása sokszor nagyobb délután, mint délelőtt. Ha ellenben délután nincs tanítás, akkor az üdülés egyenletes és fokozódó. Nagy jelentőségű a szellemi fáradság fokára nézve a tantárgyak minősége. Érdekes, hogy üriesbach az érzéklési képesség fokozatos csökkenése szerint miként állítja fel a tantárgyak sorrendjét, azok nehézségét tekintve. A sorrend ez volna: latin, francia, angol, mértan, számtan, német (nálunk magyar), természettan, történelem, földrajz, természetrajz, vallás, rajz, írás. — A testgyakorlat, ha erős felhevűlést okoz, nem csak üdülést nem hoz létre, de ellenkezőleg, szellemi fáradságot idéz elő, azonban a helyesen vezetett tornaóra, mely sem a figyelmet, sem a testi erőt mérték felett igénybe nem veszi, bátran tehető az órák közé. A szabad és rendgyakorlatok mindig az óra elejére essenek. Rajz vagy írás ne következzék közvetlenül a testgyakorlás után. Qriesbach módszerét tökéletesítették Wagner, a darmstadti gimnázium tanára és Blazek, lembergi tanár. Wagner is kísérletei alapján azt ajánlja, hogy a délutáni előadást meg kell szüntetni, mert fáradt aggyal kell a tanulónak dolgozni, csekély ideje marad üdülésre, a délelőtti tanítás fáradalmait a 2 —3 órai déli szünet nem képes megszüntetni és szerencse, hogy maga a természet óvja a tanuló egészségét olyképen, hogy a délutáni órákra a figyelmetlenség biztosító szele-