Katolikus gimnázium, Miskolc, 1904

10 pével látja el. Wagner tehát a délelőtti tanítást ajánlja, de 10 — 15 percnyi, sőt vége felé hosszabb szünetekkel megszakítva s természetesen psychologiailag is helyesen beosztott órarenddel. A tárgyak sorozatát fárasztó hatásuk szerint ekként állapítja meg: mathematika, latin, görög, torna, történelem, földrajz, számolás, francia, német (nálunk magyar), természetudományok, rajz, vallás. Blazek tanár méréseinek eredményei közül csak ezeket említem fel: legfigyelmesebbek a tanulók az első, harmadik és ötödik órában, csökken munkaképességük a második és negyedik órában; a tantárgyak sorrendje, azok fárasztó hatását tekintve, szerinte ez lenne: természetrajz, görög, latin, mathematika, történelem, német, vallás, lengyel (nálunk a magyar); két nyelvi óra semmi szín alatt sem következzék egymás után s az írásbeli feladatok készítésére legalkalmasabb a második, aztán a harmadik és első óra, de az utolsó óra semmikép sem alkalmas. Laser, königsbergi orvos, a Burgerstein-féle számolási feladatokkal nem egy órának a fárasztó hatását vette vizsgálat alá, hanem azt, hogy a tanulóknál milyen fokú kimerülést okoz a Németországban szokásos öt órás délelőtti tanítás ? S arra az eredményre jutott, hogy a munka mind mennyiség, mind minőség tekintetében a negyedik és ötödik órán csökken ugyan, de a szellemi fáradság sokkal kisebb mérvű, sem hogy ennek alapján az 5 órás tanítást meg kellene szüntetni. Schiller, a nemrég elhalt kiváló német tanférfiú (giesseni gimnáziumi igazgató), határozottan az osztatlan délelőtti tanítás mellett foglalt állást. »Handbuch der praktischen Paedagogik" c. jeles munkájában felemlíti, hogy 14 évi tapasztalat után sem az egykori tanulók, sem a tanárok, sem a szülők közül nem emelkedett hang, mely a régi állapotot (a megosztott tanítást) visszakívánta volna. Friedrich és Richter szerint is, nemkülönben a „Schlesische Gesellschaft für vaterlándische Kultur" egészségi osztálya által kiküldött orvosok és tanférfiak tapasztalai szerint is: az 5 órás tanításnak nincs feltűnően fárasztó hatása, bár az utolsó órakor a munkaképesség kissé gyöngül. Az említett tudósok, tanárok és orvosok kísérletei s tapasztatai alapján tehát bátran kimondhatjuk, hogy a növendékek képesek 5 órai szellemi munkára; de mivel a munkaerő az utolsó órákon csökken, ajánlatos az utolsó órákra a kevésbé fárasztó, a kevésbé nehéz tantárgyakat helyezni. Harmadszor a helyi viszonyok és társadalmi érdekek is követelik a középiskolák tanítási idejének egyfolytában 8—l-ig való beosztását. Mert igen sok tanuló jár be Miskolcra a környékről és sokan laknak egészen a város végén, csaknem már a városon kívül. Összeszámítottam, épen 70-re rúg ezek száma. A közeli gyárakból és falvakból, nevezetesen a vasgyárból 16, Diósgyőrből 8, Heőcsabáról 5, Sajószentpéterről és Zsolcáról 4 — 4, Szerencsről 1, a vasutasok kolóniájáról 5, a tiszai pályaudvarról 4 és a város szélén levő utcákból 23 tanuló jár be naponkint iskolánkba gyalog, villanyoson, omnibuszon, vagy vasúton. Ezek közül néhány jobbmódú fiúért szüleik ebédkosztot fizetnek a városban ; a szegényebbek azonban kenyérrel, szalonnával, sokszor pedig csak kenyérrel ütik el az ebédet. De ez az állapot a jobbmódú szülőknek is szükségtelenül megdrágítja gyermekük taníttatását; a szegény tanulók pedig esetleg egész életükre megérzik ennek a hiányos étkezésnek káros hatását, testi fejlődésükben. Másrészt ezek a növendékek az ebéd ideje alatt rendesen felügyelet nélkül vannak s ez ismét romboló hatással van lelki, erkölcsi fejlődésükre.