Katolikus gimnázium, Miskolc, 1903

7 a kiegyezést létesítse, hanem hogy a közös birodalom tervezete ellen megvédje Magyarország függetlenségét s óvatosságra és mérsékletre intse a nemzetet. Kockáztatni a hazáért — volt a mondása - szabad mindent, de a hazát kockáztatni nem szabad. A fejedelemhez intézett két feliratában újra az 1848-iki törvények visszaállítását sürgette. Tudta, hogy ismét nehéz idők következnek a nemzetre „de — úgymond az ország alkotmányos szabadsága nem olyan sajátunk, amelyről szabadon rendelkezhetnénk. Hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését, s mi felelősek vagyunk a haza és lelkiismeretünk előtt. Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azt az alkotmányos szabadságot, amelyet őseitől öröklött. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait; mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövőt, s bízva ügyének igazságában". Erre a fejedelem feloszlatta az országgyűlést. De a nemzet bízott igazságos ügye diadalában, tovább tűrt s mindig szorosabban ragaszkodott bölcs vezéréhez, Deák Ferenchez. Időközben némely osztrák államférfiak és jogtudósok hirdetni kezdték, hogy Magyarország függetlensége és szabadsága mellett a monarchia fönnállása nem biztos. Ezeknek a Pesti Napló 1865. április 15-iki számában, a híres húsvéti cikkben, válaszolt Deák. Kimutatta, hogy azon viszályoknak, melyek Magyarország és Ausztria között annyiszor fölmerültek, sohasem a magyar nemzet, hanem az osztrák államférfiak voltak okai, hogy a magyar szabadság sohasem ellenkezett a monarchia fennállása biztosságával; hogy a magyar nemzet súlyos időkben mindenkor teljesítette a monarchia fentartása iránt is kötelességét. Valahányszor pedig a meghasonlás Magyarország és Ausztria között tetőpontját érte, sohasem az osztrák államférfiak, hanem uralkodóink jobb meggyőződése és bölcsesége egyenlítette ki az ellentéteket s hangolta ismét bizalomra a nemzetet. Most is az uralkodó bölcseségében és igazságszeretetében bízik a magyar s bár alkotmányos önállását sohasem fogja föláldozni, mégis ha az visszaállíttatik, kész törvényeit, amennyiben szükségesnek mutatkoznék, törvényszabta úton összhangzásba hozni a monarchia szilárd fennállhatása biztosságával. r A fejedelem megértette a nemzet szavát, visszaállította az alkotmányt az 1848-iki törvények értelmében s elfogadta Deák Ferenc inunkalatát, a kiegyezést, mely szerint Magyarország és Ausztria önálló államok, de közös uralkodó alatt egy monarchiát alkotnak. S