Katolikus gimnázium, Miskolc, 1903

8 hogy a nagy mű betetőzve legyen, a fejedelem 1867. június 8-án a nemzet határtalan öröme és lelkesedése közt fejére tette a szent koronát, s királynévá koronázták felséges nejét, nemzetünk védő angyalát, Erzsébetet is. Kedves Tanuló Ifjak! A kiegyezés és koronázás tényével a nemzet kibékült királyával. Az apostoli király azóta híven őrzi a magyar alkotmányt, ő a legalkotmányosabb uralkodó Európában, a nemzet pedig teljes bizalommal és hűséggel körűlállja trónját. A kölcsönös bizalom és megértés megszilárdította a trónt s a virágzás magas fokára emelte az országot. Az a nagy és bölcs férfiú pedig, kinek ez eredményeket főleg köszönjük, hazájától és királyától ezért semmiféle jutalmat, kitüntetést, vagy méltóságot el nem fogadott; szerény, egyszerű polgárnak maradt végig. Midőn a koronázás után saját és felséges asszonya arcképével akart neki kedveskedni a király, Deák Andrássy Gyula gróf miniszterelnök utján előre is megköszönte az ajándékot, ily szavakkal viszonozva a király szándékát: „O Eelsége valószínűleg túlél engem. Ha meghalok, mondja el síromon, hogy Deák Ferenc becsületes ember volt; ezt kérem jutalmúl!" A király és királyné híven teljesítették Deák Ferenc ezen kívánságát. Midőn 1876. januárius 28-án meghalt, ravatalára ők tették az első koszorúkat. A királyné forró könnyeket hullatott koporsójára. O velők gyászolt az egész nemzet, leírhatatlan részvéttel, kimondhatatlan fájdalommal, könnyek közt temették. A megyék egy-egy marék földet küldtek, hogy a nagy hazafi az egész ország földjében nyugodjék, az országgyűlés törvénybe iktatta emlékét annak, aki fegyvertelenül szerezte vissza az ország alkotmányát, melytől ezt a fegyveres erőszak fosztotta meg. 1892-iki júniusban páratlan fénnyel és pompával, leírhatatlan örömmel és lelkesedéssel ünnepeltük meg a kiegyezés és koronázás 25 éves jubileumát. A teljes örömhöz csak egy hiányzott. „A sok öröm között — így szólt a hálás király csak az érint fájdalmasan, hogy az öreg úr (t. i. Deák) és Andrássy Gyula gróf nem érhették meg e szép napokat". A képviselőház küldöttségének adott válaszában pedig ezeket mondta: „Nem lehet, hogy e mai napon első sorban kegyelettel ne emlékeznénk vissza azon számos nagy hazafiakra, kik huszonöt év előtt és azóta hű tanácsosaim, a hazának bölcs vezérférfiai voltak, de akiket a Mindenható akarata azóta az élők sorából magához szólított; vigasztalással láthatjuk azonban, hogy midőn tetteiket a történelem megerősíti, szellemük tovább él a hazában annak javára és dicsőségére és reméljük, élni fog ezután is". Kedves Tanuló Ifjak! ím' előttünk az önzetlen haza- és ember-