Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902
nevelés gyakorlati irányát hangoztatja. Szerinte az a nevelés gyakorlati, mely az ifjú nemzedékben az itélő erőt, az önismeretet, önállóságot fejleszti ki s rendszeres gondolkozásra szoktat. A gyakorlati élet mutatja legjobban, hogy a csupán tanult ember sokszor milyen távol áll az igazán müveit egyéntől. Nem a tudás tömege, hanem a tudás minősége és hatása teszi őt méltóvá a müveit ember nevére. „Az iskola mai felfogás szerint nem ismeretközlő, hanem nevelő intézmény", Írja dr. Négyesy László 1). Nevel a szülői ház, de neveljen az iskola is. A nevelés fontosságát maga Wlassics Gyula dr., kiváló kultuszminiszterünk is hangoztatja, midőn Kármánhoz, 25 éves tanári jubileuma 2) alkalmából, igy ir: „Az iskoláztatásnak csak ugy van igazi értéke, ha abban a tanítás a neveléssel frigyre lép." Szentgotthárdi beszédében is a tanárok szivére kötötte, hogy ne csak tanítsanak, hanem neveljenek is. S követjük-e sokan mesterünk intő szavát? A tanitás mellett nevelünk-e? Gondolunk-e a jellem, az erkölcsös jellem fejlesztésére? Erkölcsös jellemünek mondjuk azon embert, a kinek szabad akaratából folyó elhatározását nem a külső befolyás vagy esetleges kedélyállapot irányítja, hanem mint gondolkodni tudó egyén, ismereteire támaszkodik és az élet tapasztalatai utján szerzett gyakorlati elvek szerint jár el. Az erkölcsös jellem a jót, a szépet, a magasztosai, az igazat követi, még akkor is, ha akadályokba ütközik, ha áldozattal is jár. Az ilyen ember megnyugvást szerez önmagának és másoknak egyaránt. Br. Eötvös József szerint: „Nincsen szerencsétlenebb és alávalóbb teremtés, mint a nagy ész, melynek jellem nem felel meg". Ugyancsak br. Eötvös József egy más helyen igy nyilatkozik: „Egy valóban erényes férfiú oly eszménykép, melynél magasztosabbat még képzelni sem lehet. Valamint az ész csak relatív, úgy a jellem abszolút beccsel bir s azért ennek kifejlesztése az, mi után törekednünk kell." Deák Ferencz, hazánk bölcse, nagy hazafiúi szolgálatainak jutalmául is csak azt kivánja, hogy „becsiiletes"-nek tartsák. Az iskolának, a tanitás mellett, legfontosabb kötelessége tehát első sorban az erkölcsös jellemek nevelése. Határozottan rossz iskola az, a melyben csak előadnak, csak tanítanak. Az iskola kötelessége a növendékre erkölcsileg is hatni s hiba az, ha a tanár csak tisztán azzal törődik, hogy tantárgyát egyszerűen eltanítsa. Mindenekelőtt egyéniséget neveljen az iskola és azt, a mi az egyéniségnek hatalmat ád: jellemet. A tanár ') Gyakorló-Főgimn. 1901/2. Értés. 3. 1. 2) Kármán — Emlékkönyv. 2. 1.
