Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902

6 őrzésétől is. Az iskola azonban ne csak tanítson, hanem neveljen is. A nevelés — Spenzer Herbert szerint — a felnőtteknek egy nemes cél érdekében kifejtett tudatos ráhatása a nevelendőkre. Azért a nevelés sem nem egyszerű, sem nem könnyű, hanem nagyon is bonyodalmas, nehéz dolog. Mig a nevelés elméletileg egyike a legmélyebbre ható tudományoknak, gyakorlatilag méltán nevezhetjük müveszetnek, melynek célja a gyermeket valódi emberré fejleszteni. A nevelés célja nem csupán az ismeretek közlése, hanem nemesebb hivatása van. Mill Stuart szerint: „Gyermeket nevelni annyit tesz, mint képpessé tenni őt arra, hogy életfeladatát a lehető legjobban betöltse." A mit csak ugy lehet elérni, ha mindazon természeti tehetségeket, melyekkel a gyermek fel van ruházva, összhangzatosan fejlesztjük, hogy végre erkölcsös, nemes jellemmé legyen. Szem előtt tartja-e a középiskola ezen nemes célt? Én ugy tapasztalom, hogy a középiskola a jellem fejlesztésére kevés gondot fordit. Franciaországban merült fel a kérdés, mikép lehetne korunk erkölcseit javítani. Ezen kérdést behatóan fejtegette az 1889. évben Párizsban tartott nemzetközi konferencia, a melynek határozott kívánsága az volt, hogy az iskola ne csak tanítson, hanem neveljen is. Mert általános volt a panasz, hogy az iskola az értelem müvelését túlságba hajtja, mig a jellemképzésre gondot nem fordít. Azóta a francia középiskolákban az erkölcsi nevelésre több súlyt fektetnek. Franciaország után indult Németország, azután hazánk, melynek millenáris tanügyi congresszusa

1) behatóan foglalkozott az erkölcsi nevelés kérdésével. Azóta nálunk is mindjobban hangozi tatják'-) az erkölcsi nevelés szükségességét, különösen az utóbbi évek számos programm-értekezése szól erről. Szükséges is az erkölcsi nevelés, mert nemcsak tanult, hanem művelt, erkölcsös, erényes, jellemes egyéneket kell a hazának nevelni. „Mind a testi, mint a lelki tehetségeknek teljes idomzatban kell kifejtve lenniök, hogy az ember a lehető legnagyobb tökéletességre emelkedhessen" írja Széchenyi Hitelé-ben s midőn u. o. azt mondja, hogy: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma," a tudományos alatt nem egyszerűen tanult, hanem művelt, minden tekintetben képzett emberfőt ért. Széchenyi István különben a !) Lásd A II. Orsz. és Egyet. Tanügyi Kongr. Naplója I. és II. kötetét. 3) 'gy dr. Fináczy Ernő (Magy Ped XII évf. 1903. febr 2. sz 113. 1.) a Magy. Ped Társ. 1903. január 21-én tartott évi nagygyűlésén : A nevelésnek célja az erkölcsi jelleni, vagy a mint Herbart követői (pl Ziller) pontosan formulázták, a vallás-erkölcsi jellem, imly úgy vagyok meggyőződve, a nevelésben az egyedüli szilárd alap éj biztos iránytű ama szerfölött tágas, újabb és újabb kételyeket támasztó, tömérdek megoldatlan kérdést hagyó célmeghatározások közt, minőket némely pedagógiai művek tarka változatokban feltüntetnek -