Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902

4 Az iskola és annak lelkes munkásai, a tanárok és a tanitók, megérdemlik, hogy a jók megbecsüljék és a család legalább odaadással, bizalommal támogassa. Megérdemlik, hogy a jók megbecsüljék s mégis egyre szól a panasz, az elégedetlenség az iskola vezetőivel szemben „Quem dii odere, paedagogum fecere" mondották a régiek, mai napig szóló érvényességgel. „Félreértett, kicsinyelt, szegény felekezet vagyunk mi — irja Sebestyén Károly

1) — a legszebb munkát napszámos rangjában végezők, önzetlenek mindig s önzetlenségükért még erkölcsi hálában is gyéren részesülők." Közvéleményre volna pedig szükségünk, mely a tanár munkáját megbecsülje, a feladat nagyságát elismerje és az iskola ügyét támogassa. Igaz ugyan, hogy sok gyermek nem szereti az iskolát. A mai iskola szervezetében, tantervében, utasításaiban nagy feladatokat ró a tanárra és a tanulóra egyaránt s az erkölcsi elvek, a jellem nevelése, háttérbe szorul. Tartsuk meg mi azonban az utasításokat, ragaszkodjunk azok szelleméhez, de nem betűjéhez; iparkodjunk mi mégis, sok feladata mellett, megkedveltetni az iskolát. A tanár alapul véve osztálya szellemi fejlettségét, tanítson tényleg, tanítson kedvvel, vezesse tanítványait a közös munkában s az iskolai egy órai buzgó tanítással több eredményt fog elérni, mint a szülő otthon, folytonos ellenőrzés s állandó instruktor válogatás mellett. A közoktatás terén a tanár személyétől függ a legtöbb, majdnem minden; az pótolhat sokat, annak fogyatkozásait nem pótolhatja semmi. Az iskola végezze el a maga munkáját és ne számítson n családra, mely tulajdonképen más feladattal bir a nevelés terén. Mi a szülői háztól nem is kívánunk egyebet, mint az ellenőrzést, munkánk passzív támogatását. Mert a gyermek szeret s tud is tanulni, csak legyen a ki vezesse, szeretettel, jóindulattal. Már Aristophanesnek „A békák" czimü darabjában igy szól Aeschylos:

2) »a költő a rosszat rejtse, takarja. Ne pedig mutogassa, tanítsa bizony, inert lám a gyenge gyermeknek Van ki vezesse, tanító: ilyen felnőtt embernek a költő. Mi tehát mindig csak jót mondjunk." A tanár vezetője, odaadó nevelője, bölcs oktatója, tanácsadója, jó barátja és igazságos bírája, sőt szerető atyja legyen tanítványának. Komoly foglalkoztatás mellett és jó bánásmóddal látszólag gyenge tehetségű gyermekkel is lehet eredményt elérni. Azért, a mennyire lehet, támogassuk a gyengébbeket is. Egyszerűsítsünk ott, a hol lehet és hagyjuk el azt, a mi kevésbbé fontos és szükséges. ') Kármán Emlékkönyv. 307. I. 2) Aristophanes vígjátékai. Ford. Arany János: A békák 81. 1.