Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902
29 tálitás a tanulóval szemben. Váradi 1) Károly a debreceni róm. kath. főgimn. igazgatója az ilyen nyerseséget illetőleg így nyilatkozik : „Tekintély, melynek főalkateleme a rettegtetés, tekintély, melyet jégcsappá fagyaszt a szivtelenség, dresszirozhat a cirkuszok számára állatokat, de embert nem nevelhet. Tulajdonképen nem is tekintély, csak rendesen egy önző, durva, léleknek lelketlen visszaélése hatalmával, vagy egy korlátolt fő hiúságának kéjelgése az ő személyi rettegtetésében. Tanulmányi eredményt az ily tekintély — igaz, hogy a többi tárgynak s így a fejlődési összhangnak rovására — többnyire felmutat, de mily irtózatos áron." Ugyanez áll első sorban a szívtelen apákra is, a kiknél a legfőbb nevelési módszer a bot. Ideig-óráig boldogulnak majd a túlszigorusággal, de később ezen végső eszközhöz is hiába fordulnak. Szent Anzelmusnak irja egy apát 2): „A gyermekek napról-napra rosszabbak, pedig éjjel-nappal verjük őket. S mi lesz belőlük mire felnőnek? Buta marha!" (Középkori szellem. Középkori kifejezés.) Már az ókorban kikelt a testi fenyíték ellen Quiníilianus. De az egész középkoron át megmaradt a verés nevelő eszköznek. Hiába való volt a verés, botnak nincs s nem is volt tekintélye. Ily tekintélyek ma a humanizmus hatása alatt fogyóban vannak s a szülők és a tanítók teljes odaadással azon vannak, hogy a gyermekek a lehető leghumánusabb bánásmódban részesüljenek. Nevelje a szülő gyermekét szeretettel, de ne kényeztesse el. Érdeklődjék gyermeke iránt, figyelje meg, hogy mivel foglalkozik. Kérdezze meg a tanítóját, hogy tanul, mint viseli magát s mi a tanító véleménye felőle. Ennek nagy hatása van. A szülő a tanárt megismeri, sokszor megnyeri fia ügyének. Szülőt, tanárt és tanulót egymáshoz közelebb hozza. Menjen a szülő az iskolai ünnepélyekre (Veni Sancte, egyéb ünnepélyekre, Te Deum-ra, stb.), menjen el a vizsgára. Szeresse meg az iskolát a szülő maga is. Védje meg az iskolát s ne ócsárolja. Ne tárgyalják a szülők a tanítók fogyatkozásait gyermekeik előtt. Az iskola túlköveteléseit ne emlegessék. A tanító a tanúlóval és a szülővel szemben is a felsőbbséget, a törvényt képviseli. Az iskola a szabadság, egyenlőség és testvériség, a kötelességtudás és törvénytisztelet elő-iskolája. Nemcsak hirdeti a nagy elveket, hanem a maga kis társadalmában meg is valósítja. A tanító nem a maga számára, hanem a törvény számára követeli tehát az engedelmességet, a tiszteletet. A szülő gyermekének árt, ha a tanítóját kisebbíti. Rosszra tanítja. Arra !) L A debreceni róm. kath. gimn. 1899/1900. Értesítőjét, 2) L. Oeőcze Sarolta értekezését: Magy. ped. IX. évf. 18. I.
