Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902

21 kérdezi, hanem azt is puhatolja, mennyire értette meg a feladatot és a deák és a mama, sőt a papa (bocsánatot kérek a szülőket illető kifejezésért) sem ért hozzá úgy, a hogy érteni kellene. Ne akarjon tehát a tanár bírája lenni, hanem csak teljesítse kötelességét, tanuló fiának ellenőrzését. A tanuló ellenőrzését, a menynyire csak lehetséges, teljesítse a szülő maga. Az instruktor határozottan nem ajánlatos. Az instruktortól vezetett gyermek nem fog a maga lábán járni, nem fog maga gondolkozni. Legtöbb instruktor, mert rövid az ideje, mert maga is tanulni kénytelen, lediktálja a fordítást, megcsinálja a feladatot, gyakorlatot, rajzot, szóval mindent s a tanítvány csak lemásolja. A tanítvány értelem nélküli gép lesz, a mely csak másol s azt is rosszul. Valami csak ragad rá, de édes kevés. Tisztelet a nem ilyen instruktoroknak, a kik mégis hasznos munkát végeznek s a kik díszei az intézeteknek, a melyek nevelték; de ilyen jó instruktor kevés van. Minthogy az otthon végzett munka ilyen keveset ér, ebből következik, hogy a tanulókat, különösen algimnáziumban, határozottan meg kell tanítani már az iskolában az összes tantárgyakra. Otthon csak több-kevesebb feladat, gyakorlat megoldásával foglalkoztatnék őket. Kitartással, ügyes módszerrel el is érjük célunkat. A tanításban követett módszer, mely célul tűzné ki a tantárgyaknak az iskolában való tüzetes megtanítását, felérne a sok otthoni munkával. Tagadhatatlan, hogy terhes feladat, de az arra vállalkozó igaz kedvet fog találni növendékeinek eddiginél sikeresebb tanításában. A módszer nagyon is összefügg az előadó tanár egyéniségével, igyekezetével, kitartásával, odaadó buzgóságával. Szerencsés pedagógiai modor, mihelyt megállapodott, különböző módszerrel is kielégítő eredményt fog elérni. Az iskolai tanítás fontosságát semmi sem bizonyítja jobban, mint azon körülmény, hogy a tiszta magyar anyanyelvű tanuló gyakran az iskolában tanul meg legjobban németül. Mert a tanár évek tapasztalata útján úgy vezeti növendékeit, hogy azok 3—4 év alatt érthetik, beszélhetik a német nyelvet, anélkül, hogy előbb valamit is tudtak volna. Az ilyen tanár vezetését nem pótolhatja otthon a tanuló szorgalma, az instruktor kikérdezése vagy a szülő olykori beszédgyakorlata, mert hiányzik az otthoni tanításnál az, a mi a nyelv megtanulásához a legszükségesebb, a rendszeres, következetes tanítás és gyakorlás. Bármit is mondanak az iskola sikertelen német nyelvtanítása ellen, annyi bizonyos, hogy egy lelkiismeretes, lelkes, buzgóságában nem lankadó tanár 3—4 évi tanítás után a tanulót okvetlen megtanítja beszélni, az igy vezetett tanuló tudni fogja a nyelvtant s bátran olvashat irodalmi, esetleg tudo-