Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902

19 tályozásánál is különös tekintettel kell lennünk a tehetségre, úgy hogy az egyik tanuló igazság szerint ugyanannyi hibára elégségest, a másik elégtelent kaphat. A ki növendékei egyéniségét, tehetségét veszi alapul dolgozatuk megbírálásánál, ilyen osztályozást tarthat csak igazságosnak. Hadd lássa az a gyengébb tanuló, hogy a tanár örvend a gyengébb tanulónál némi csekélyebb eredménynek is s a tehetségesebb azt, hogy a tanár utóbb tanúsított hanyagságát, felületességét kellő szigorú osztályozással itéli meg. A gyakorlatok pontos kiállítására, szép írására is fektessünk súlyt. Növeljük a rend- és szépérzéket s ennek még más hatása is lesz, mert mint a tapasztalás bizonyítja, sok tanuló később több kedvvel, több gonddal, sőt jobban dolgozik. Munkánk sikeres teljesítéséhez a legszükségesebb, hogy szeressük az iskolát, hogy szeressük tanítványainkat; ezen fordul meg az iskola ügye. Fontos az egyes intézeteknek erkölcsi szelleme, nemes tradíciója. Az iskola tradícióit a legnagyobb gonddal kell ápolni. A nemzedékről nemzedékre szálló hagyományos szokásoknak és intézményeknek igen fontos szerepük van az iskola közszellemének irányításában. Az egyes intézetek szokásai állandó, kipróbált, megbecsült eszközök. Tartsuk őket lehetőleg tiszteletben. Legfontosabb mégis az intézet jó hírnevének emelésére az egyes tanárok egyéni példája, jo bánásmódja s a tanításban követett módszere. Számolnunk kell a gyermeki kedéllyel, hozzáférkőzni szivéhez, a gyermek nyelvén beszélni, eltalálni gondolatait s törődni minden örömével és bajával. Az ilyen tanulónak bizalma lesz tanárához, iparkodik majd a jó bánásmódot meghálálni; pontos, rendszerető, figyelmes tanuló lesz belőle.

1) Türelemmel, biztatással, kitartással, folyton előbbre jutunk. A mig a gyermek a teljes értelmi fejlettség stádiumáig nem jutott, a nevelés legkiválóbb eszköze a példa és a szoktatás. A mit lát, a mit hall a gyermek, az alakítja át lelkét és erkölcsi világát. Pusztán üres szóval nem sokra megyünk, büntetni is hiába büntetünk. Hiába beszélünk, hiába buzdítunk, sőt büntetünk tanulókat hanyagságuk miatt. Ez mind hiába való, ha meg nem mutatjuk módját, hogy kell tanulni, illetőleg ha arra magunk előbb meg nem tanítjuk, a mit a gyermektől követelünk. A gyermekeket az összes tantárgyakra már az iskolában meg kellene tanítani. A mathematikus tanárok legnagyobb része már régi időtől megtanítja a növendékeket a számtani tananyagra. ') Lehrproben und Lelirgange 1901 3. Heft. Dr. Rud Menge : »Von den Lichtseiten des Lehrerberufes« 29 I 2*