Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902
14 emelkedjék. Miért kelljen a tanulókat a középiskolából kiszorítani, ha a szülők kívánsága az, hogy odajárjanak. Azért, hogy a középiskolákba tóduló növendékek száma túlnyomó ? A középiskola az ifjút magasabb műveltség részesévé teszi 1), ezt a szülő megkívánhatja. A szoros értelemben vett középiskola egyik célja ugyan az egyetemre és felsőbb intézetekre való előkészítés, de másik és főbb célja az általános műveltség az élet számára s azért az ifjú emberben az egész embert öleli fel, jellemét és egész látókörét fejleszti, nevel és oktat egyszerre, egyfolytában, kezdve a gyermeken és végezve a felnőtt ifjún. Klamarik 2) is még igy nyilatkozik: „Némelyek nem tartják helyesnek, hogy a középiskolai ifjúság végtelenül szaporodik, etc. A szaporodás örvendetes, mert nem tartok tőle, hogy a szellemi proletarizmus Magyarország kárára lenne. (Helyeslés.) Ha nem is direkte valami pályára készül, de a szellemi tudás minden pályán hasznára lesz." Az, hogy a tudományos pályán boldogul-e vagy nem, ez más megítélés alá tartozik. Sőt más pályákon nehezebb a boldogulás. S ha más pályára szorul, akkor is hasznát veszi annak, a mit a középiskolában tanult. Dr. Schack Béla 3), a kereskedelmi iskolák jelenlegi főigazgatója mondotta, hogy más országban nincs annyi kereskedelmi iskola, mint nálunk. Pedig több országban fejlettebb a kereskedelem, még sincs annyi kereskedelmi iskolára szükség. S mi gyakran odaszorítjuk a tanulót, a ki később nem tud megfelelő alkalmazást kapni s a szülő és gyermeke kétszeresen bánják, hogy nem középiskolát végzett. Hogy célunkat elérjük, hogy növendékeink közül csak egy bizonyos átlagos %-ot kelljen a középiskolából más pályára kényszeríteni, számba kell venni az egyéniséget. De vájjon melyik iskola tartja mindig szem előtt a pedagógia ezen alapelvét ? Vájjon minden iskola tanára alkalmazkodik-e, különösen a tanév elején szorosan ahhoz, hogy számba venné az elemiből a középiskolába került növendék egyéniségét, tehetségét, hajlamait, testi és lelki erejét ? Való ugyan, hogy a különböző tehetségű, különböző kezekből hozzánk került növendékek méltányos, egyéniségükhöz alkalmazkodó vezetése egyike a legnehezebb feladatoknak. Nem elég itt kimondanunk a tanulóra, hogy még nem való a gimnáziumba, ha arra, a mit mi kívánunk, megfelelni nem tud. A tanítás nem lehet sablonszerű, követelő. Erőszakot, igazságtalanságot követünk el a növendéken, ha hozzá le nem szállunk. Még• a leghiggadtabb tanárnak is rendkívül önmérséklésre van szüksége, hogy iga O. K. T. K. XXXIII. évf. 31. sz. Czigler. Ignác: „Az osztályozás nehézségeiről". 2) II. Orsz. és Egyet. Tanügyi Kongr. Naplója. 1. köt. II. r. 1269.1. 8) II. Orsz. és Egyet. Tanügyi Kongr. Naplója. 1. köt. II. r. 879. 1.
