Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901

8 válnak előtte, melyek mindenike szerepet kap tőle; mindeniknek képviselni, tenni kell valamit. Egy báb vele egy egész népet, vagy szinésztársulatot tesz, s ő szinműköltő és rendező. Minden darabka fa, fényesített virágkarócskául szolgál, melyhez a képzelet száz és száz színű rózsát képes kötni. Mert a képzelem csodálatos erejétől minden Áron-vessző virágot hajt.') A gyermek képzelnie megeleveníti a holt anyagot s ilyenkor kétszeresen érzi s élvezi létét. Azért viszi játékait oly komolysággal, azért akarja olykor a felnőtteket is bevonni édes-kedves munkájába s csodálkozik, ha a nála idősebbek nem játszanak; azért hullat szive mélyéből oly forró könynyeket, ha játékában megakadályozni, vagy játékait elrontani találtuk. Míg örül, szive repes örömében, ha vele játszunk, vagy ha játszásra alkalmas eszközöket adunk a kezébe, mert ilyenkor látja gyermekéletének kedves verofényeit, örömének s boldogságának koronáit. Midőn tehát a gyermek a rideg valótól eltekintve a puszta látszatban is boldog tud lenni, örüljön az anya játékának, még pedig annál inkább örüljön, minél többet s minél szivesebben játszik gyermeke; mert ez életrevalóságának a jele.

2) Játékaiban fogja a gyermek a magára nézve legfontosabb és legtanulságosabb mozzanatokat a nevelőnek kiszolgáltatni; miért is szükséges játékát éber figyelemmel kisérni s a játék nemeit és eszközeit a legnagyobb gonddal megválasztani. A játékszerek megválasztásánál arra kell vigyázni, hogy azok lehetőleg olyanok legyenek, melyeket a gyermek tetszése szerint szedhet szét, vagy rakhat össze. Az egészen kész szereket, melyeken a gyermek változtatni nem tud, kevésbbé szereti ós hamar megunja. Éppen ezért Locke azt ajánlja.

3) hogy a gyermeknek semmi kész játékszert ne adjunk; csinálja azt ő maga s ez képezze tulajdonképen az ő játékát. Ha készen adjuk kezébe, ő azt elrontja, s csak akkor találja fel igazi örömét benne, a mikor az elrontott játékszert az ő képzelme szeriut alakítja át. Szellemi tevékenységénél fogva ugyanis nagyon kelle*) Jean Paul, Levana. Paris, 18,37. §. 49. Lubrich, Neveléstudomány. II. 185. I. 2) Quintilianus szerint a játékkedv jó észre mutat. „Azoktól — ugy mond — kik szomorkodnak és fejüket lógatják, nem sokat várok." V. ö. Inst. Orat. cz. munkájával. 3) Locke, Gondolatok a gyermekek nevelése fölött. 1693. Gróf Székely Ádám magyar fordítása Cosse nyomán. 1771.