Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901

26 kai, melyeken az erényről és boldogságról, a magaviseletről és modorról való emberi eszmények átmentek, hogy tönkretegyék a képzelem phantastikus kinövéseit, melyek megrészegítik felfogásunkat az életről, az emberekről, a fogalmakról s magaviseletben hamis útra térítenek. Ezek visznek vissza bennünket természetünk tavaszi feslésének szépséggel és poesissel teljes aranykorára: arra az időre, midőn természetünk csordultig tele volt képzelődéssel és érzéssel. S épen ez teszi őket a képzelem nevelésének utolérhetetlen eszközeivé. Nem kevésbbé fontos szerepet játszik a képzelem ne velésében, a nemzeti irodalom és költészet mellett az ó classicai irodalom remekeinek olvasása is. Gondoljunk csak vissza az ókori remekírók műveinek, pl Vergilius Aeneisének egyes helyeire, hogy menynyire megragadta képzelmünket az egyes festői jelenetek rajzolása. Es az ily költői hatás a legnemesebb módon tisztítja és fegyelmezi képzelmünket. De nem is csoda Hisz' Aristoteles, Demosthenes és Ciceró, Sallustius. Ovidius és Tacitus, Vergilius és Horatius műveiben nemcsak stilbeli művészetet találunk, hanem megtaláljuk azt, a mi minden stílusnál becsesebb: az embert, s azokat az igazságokat, melyek erkölcsi életünk táplálékai, az emberi szellem isteni revelatiói, a melyekből mint olyanokból merítettek inspiratiót az újkori nemzetek legnagyobb szellemei, mert szükségét érezték ennek képzelmük gazdagí tására, fegyelmezésére és tisztítására, ízlésük finomítására és akaratuk nemesítésére. — Ezek emelnek fel bennünket egy magas erkölcsi és eszményi világba, hol elménk a megtisztult érzés és gondolkodás remekeivel érintkezvén, egyfelől hajlékonynyá lesz, másfelől a nemesebb örömök örök forrásából merít. S éppen ebben áll a clas«icus művek jelentősége; tanulságosak, mert szépek; bennük találhatjuk egy

r léleknek, gyakran egy kornak, néha egy fajnak a psychologiáját. Nem csoda tehát, ha az ókor és a renaissance értelmi és erkölcsi gazdagsága támogatója tennünk a nemes ízlésnek és a finom erkölcsnek; állandó forrása szellemi felsőségünknek, örökös ébrentartója annak, a mi bennünk a legjobb, s teremtője oly képzelemnek, mely szárnyat ad értelmünknek, fokozza észrevevő erőnket, fogalmat alkottat velünk a téri és idői távolságokról, tapasztalatunk