Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901

25 keringésünk meggyorsul, valami nemes és kimondhatatlan büszkeség tölt el, önmagunkról való nézetünk megjavul, és büszkék vagyunk rá, hogy ily szép dolgokat érezhetünk és felfoghatunk. A lelkesedésnek eme mámorában lehetetlen a nélkül érezni, hogy önmagukból ki ne keljünk, hogy a bűbájos elragadottság egy pillanatra szét ne tépje az önző, apró kötelékek ezreit, melyek bennünket érdekeinkhez kötnek. Ily pillanatokban megragad bennünket az erények legmagasztosabbika: az önfeláldozás szelleme s elhiteti velünk, hogy mi is hősök lehetnénk, mert nincs oly közönyös olvasó, a kit meg ne hatna ez a lélekemelő fuvallat. Az irodalmi alkotások tehát nem hirtelen múló bu borékok. Már a régiek azt tartották, hogy a költészet czivilizálta a világot

1); és méltán. Az irodalom a szív művelése útján gyakorlati, erkölcstan, mert egyes halhatatlan alakjai az ifjú képzelmét meghatván, rokonszenvét felköltik s magából kikelésre késztetik. Jól mondja Felméri, hogy „csak sajnálni lehet azt az embert, kinek szive az irodalmi remekek hatására soha föl nem melegedett. A hány alakkal rokonszenvez, annyiszor érzi magát a lét szűk korlátaiból kibontakozott érző embernek. Képzelete felszántja érzésmódját, érzésmódja megsokszorozza erkölcsi erőit, s erkölcsi élete kibővültével megnövekedik humanitása, az a humanitás melyet a görögök kalokagtithíci-n?L\<. neveznek. Mert lehetetlen az embernek úgy bele élni magát egy költő világába, hogy egyszersmind a szép világának egy részébe be ne pillantson s a legismertebb dolgokat a képzelet fényével körül ne vegye. Érzékeny lesz minden gondolat, érzelem és cse lekedet iránt, a mi embertől származik, s élénk érzésmód jávai együtt nő és izmosodik humánus gondolkodása Ek ként egy fájdalmat megérteni és átérezni valóságos nyereség: új ero nemcsak a szellemre, hanem a bennünk levő törékeny erkölcsi lényre is." Valóban az irodalommal és költészettel való foglalkozás megnyitja, javítja és finomítja a szellemet, megedzi erkölcsi érzetünket s bővíti erkölcsi látó-körünket. Ezek ismertetnek meg az ember erkölcsi életének útjaival, az emberi szív rugóival s azokkal a változások') Horatius, De arte poetica, 391.