Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901

20 nek reményt a dicső jövőhöz, s hogy a jövő reményének kell erőt adni a jelen munkájához. Nem kevésbbé fontos a történelem tanításában a képzelem nevelésére a földrajzi elemek belevegyítése is Azért, ha nem is lehet a földrajzi elemet annyira belevegyiteni a történelmi tanításba, mint ezt Ritter és Dureau

1) akarja, hogy t. i. a történelmi fejlemények a földteriiletek talajalakjával, természetével és geognosticus okokkal hozassanak kapcsolatba, — de bizonyosan kell, hogy a tanár a földet, a vidéket, melyen a tanítás tervébe felvett történelmi esemény végbement, vagya mely valami nagy horderejű történelmi jelenség előidézésére befolyással volt földrajzilag, sőt lehetőleg tájrajzilag is ismertesse, és kell, hogy általában a földrajzi, de különösen hazánk földrajzi tanításába fölvétessenek azon helyek, vidékek, városok, melyekhez történelmi emlékek vannak kötve. Ezek lekötik a gyermek figyelmét, fokozzák és fejlesztik képzel mének erejét, frisseségét és ruganyosságát. Nincs tehát igaza Geőthének midőn azt mondja, hogy csakis az „itjii lelkesedés" a tiszta haszon, melyet a tanuló történelemből húz; mert ha a történelem előadásában oly bőven és oly sokszerü alakban kínálkozó eme nevelési elemeket czólszerűen felhasználjuk, a történelem vezetése mellett a növendék átéli az egész emberiség küzdelmeit, miáltal képzelnie nevelődik, értelme megvilágosodik, szive kitágul, tekintete biztossá lesz, akarata megszilárdul s törekvéseiben nemcsak keresi, de meg is találja azt, a mit minden idők tanúsága szépnek, igaznak és jónak bizonyít, irodalom Azonban a képzelem nevelésének legigazabb eszköze, űvészut. mondhatni koronája az irodalom és a költészet. A nagy költők a képzelem nagy mesterei. Egyetlen szavukkal egész világot tárnak fel előttünk és benépesítik értelmi világunkat az u. n. eszményi világ önálló alakjaival. Gondolatuk visszhangzik, sőt örökre beíródik lelkünkbe. Shakespearenek, a drámai költők királyának, az emberiség legnagyobb szellemének műveiben, — a kit a jellemrajzolás művészetében s a szenvedélyek igaz, erős és költői festésében senki utói nem ért, —Othello, Jago és Desdeinona, Lear és Cordelia, Coriolan és Ealstaft', Macbeth, Brutus és Cassius >) Valamely földterületnek geognosticus okokból fejlődött talajalakjából fejlődnek ki a népek létének föltételei, valamint azok szokásai, erkölcsei és azon szerep is, melyet egy ország a világ színpadán játszott. ...,