Katolikus gimnázium, Miskolc, 1901

13 zet. Képzeletébon megelevenednek az élettelen tárgyak; a zsámoly, a melyen ül. kocsivá, a nádszál, melyen lovagol, paripává, az útszéli bokor kutyává, majd^ farkassá válik előtte, a melylyel bizalmasan szóba áll. És mivel a mese a korlátlan phantasia alkotása, s a mese világa a gyermek világa is, azért hallgatja azt a gyermek oly áhítattal, azért borul arczára a bánat árnyéka, valahányszor ' a mese hősét veszély fenyegeti, azért ragyog ártatlan sze meiben az öröm fénye, ha a mesebeli Paprika Jancsi, Borsszem Jankó vagy táltosló győzedelmeskedik. „Szívesen vezetteti magát a mese által hegyen-völgyön, erdőnmezőn keresztül, a naphoz, a holdhoz, a csillagokhoz, egész a világ végéig; minden ismeretes és megfogható itt előtte, mintha mindenütt már azelőtt is járt volna, mintha csak a mese bevilágítana belsejébe s ott számtalan homályos képet derítene fel csodálatos módon."

1) A gyermek lelkében még kies tavasz virít, álomvilágát tündérek lakják. Álmaiban napos esőben fürdik, szivárványon futkározik, esti fénysugáron utazik s látja a tündérek fényes palotáit ragyogó boltozataikkal, drágakővel kirakott kereveteikkel, aranyos kalitkákban levő madaraikkal és engedelmes nemtőikkel. Nem csoda tehát, ha ebben a korban oly kedves szellemi táplálékul szolgálnak a mesék, mert ezek visszavezetik a gyermekeket álmaik bűbájos világába ama tündérkarhoz, mely álmaikat körüllebegi, de a mely majd idők multával szétfoszlik, mint a délibáb, eltiinik, mint az ébredő álomképe, s nem marad belőle egyéb az emlékezetnél. Némely philosophusok és paedagogusok, mint Ruskin, Kant, Rousseau, a gyermekek előtt annyira kedves regéket, elbeszéléseket ós meséket mégis száműzik a nevelésből; mert „a mesék morálja oly kevert és a gyermekkorhoz oly kevéssé illő, hogy az ifjúságot inkább vétekre hajtja, mint erényre;"-) s mert ezek a gyermeket a való életből kiragadván, az üres képzelgés és ábrándok világába helyezik.

3) Ez a nézet azonban alaptalan. A rege és mese ugyanis rokon a játékkal, s magában véve valóban játék is. A rege, mese ós a való, — a gyermek képzelemés szemléletköre között oly éles az ellentót, hogy tartani ') Klaiber: Das Marchen u. die kindliche Phautasie, Stuttgart, 1866. s) Emilé, II. könyv. 8) Kant, Werke IX.